Kapolcsról és környékéről az utóbbi időben július és augusztus fordulóján hallunk a legtöbbet, hiszen akkor benépesülnek a falvak, Kapolcs, Taliándörögd, Vigántpetend, Monostorapáti, Pula és Öcs, több tízezer ember látogat el a Művészetek Völgye Fesztiválra. Most azonban még csendes a vidék, csak néhány helybéli bukkan föl a főutcán.

Látogatásom célja, hogy találkozzam Szőke András filmrendezővel. Az ok: a kapolcsi zsidó temető. Szőke András taliándörögdi lakosként a fejébe vette, hogy nem hagyja veszni a falvak még meglévő értékeit, évek óta végez helytörténeti kutatásokat, tavaly pedig rendbe hozta a dörögdi zsidó temetőt. Ugyanis errefelé a háború előtt igen nagy lélekszámú zsidó közösség élt, de erről ma már sajnos kevesen tudnak.
Megérkezem Kapolcsra, felhívom Szőke Andrást. Kéri, hogy várjam meg „a” kocsmában, Cili néni kocsmájában, a helybéliek így hívják. Kapolcson eddig csak a fesztivál idején jártam, amikor rengeteg vendéglátó-ipari egység üzemel, megpróbálom tehát kitalálni, melyik is lehet a falu igazi kocsmája: bizonyos, hogy közel kell lennie a bolthoz, a templomhoz és a buszmegállóhoz. Megérzésem nem csal, meg is találom Cili nénit. András néhány perc múlva érkezik, autóval megyünk a temetőhöz, mert az oda vezető út szinte csak ösvénynek nevezhető. A fölvezető lépcsőt is ők építették, a temető-felújítás kezdetén.
Belépünk, több tucat sírkövet látok, némelyik jobb, némelyik rosszabb állapotban van. De ez már több hónapi munka eredménye.
- Amikor idejöttünk, öt darab kő látszott ki a földből – kezdi András –, a többit mi ástuk ki. 30-40 centivel vannak a föld alatt. Nem volt adat arról, hogy hol álltak eredetileg a kövek, az öregek csak annyit tudtak mondani, hogy régen tele volt a temető. Az idősek segítségével írtunk egy listát, és kiderült, hogy körülbelül százhetven sír volt (van) itt. Februárban kezdtem hozzá, kaptam engedélyt a Mazsihisztől, fölmérettem a földet a Tapolcai Földhivatallal, körbekeríttettem, mert kerítés sem volt.

 

- Gondolom, nem egyedül kezdett a munkákhoz.
- Nem, többségében Budapestről jönnek fiatalok, középkorúak, és társadalmi munkaként segítenek. Néha találunk olyanokat is, akik rokoni szállal kötődnek ide.
- Hihetetlen, hogy ez az egész néhány hónapja még a föld alatt volt!
- Tele volt aljnövényzettel a terület. Elkezdtük megkeresni a köveket, ami csak úgy megy, ha leülsz, figyelsz, matatsz, ásol. Oda például – mutat egy obeliszk felé – beköltözött egy róka, a rókaluk alapján tudtuk megtalálni, mert ahogy bevilágítottunk, látszott, hogy van egy nagy kő. Ez itt mellettünk Lővy Bernát hatalmas sírköve, ezt most szedegettem, ragasztgattam össze, mert széttörték. De maga a sír nem is itt van, hanem néhány méterrel arrébb, ahol a tokja van. Beleilleszkedik, és Lővy Eszternek ott van a sírja mellette. A családok pedig egy helyre temetkeztek. Van logikája az egész temetőnek (ugyanazt a logikát követjük, mint tavaly, a dörögdi temető esetében), de nehezíti a munkát, a holocaust után egységes sírgyalázás történt. A nagy része nem statikai okokból tört össze, hanem pajszerekkel, vasakkal mentek neki. A nagyobbik baj, hogy a '70-es, ’80-as években elvitték lecsiszolni a köveket. Két károkozás is történt. Monostorapátiban elvitték a köveket a szocializmusban, eladták a területet, most házak vannak rajta. Dörögdön egy bácsi, aki már nem él, a TSZ-időkben fogta az összes látható követ, és épített belőlük egy házat. Benne vannak a kövek a házban, de nem tudunk megvenni egy 6 és fél millióra tartott épületet, pedig lakatlan. Én szétbontanám, de nem tudom megvenni.

 

- Mikori sírok vannak itt Kapolcson?
- Az az igazság, hogy ez csak a második temető, a kutatás közben derült ki, hogy van egy régebbi is, nem tudjuk pontosan, hogy hol. Az valószínűleg az 1700-as évek előtti temetkezési hely, mivel itt 1850-1943-ig vannak sírok. Sérültek a kövek, kevertek a szövegek, van jiddis, héber, és magyar feliratos kő. A betűk csak speciális fényviszonyok mellett látszanak, ki kell őket tapogatni, úgy lehet csak kifesteni. És az is nehézség, hogy bizonyos szimbolikus szövegeket nehéz most lefordítani. Mert attól, hogy a betűket megfejtjük, nem nagyon megyünk semmire, ehhez kellenének külön kutatók. Az első feljegyzés itteni zsidókról 1339-ből származik. A taliándörögdi klastrom alapítólevelében latinul rendelkeznek arról, hogy háború esetén a más vallásúak a templom mely részében húzódhatnak meg. Akkor még nem volt reformáció, evangelizáció, görögkeleti vallás, csak a zsidóság képzelhető el. Ez a közösség, amelynek a temetőjében állunk, valószínűleg Kővágóörs felől érkezhetett, német betelepítésről lehet szó, Mária Terézia idejében. Tavaly jelent meg a Kapolcshoz hű maradni című könyv, amely egy szociológiai tanulmány régi történetekkel, ebben elég jó adalékok vannak azokhoz a nevekhez kapcsolódóan, akiknek megtaláltuk a sírját. Ugyanis nem csak a kövek helyreállítása a célom, hanem szeretném megtalálni a családi kapcsolódásokat, történeteket is. Ezeket a temetőket nem lehet önállóan értelmezni vagy kutatni, mert az öcsi, a kapolcsi, a dörögdi, a monostorapáti, a petendi körzet összetartozott. Pár kilométerről van szó. A háttértörténetet csak együttesen lehet megérteni. Fontos lenne valamilyen élő szálat találni, megkeresni az elszármazott rokonokat.

- Ez ügyben van eredmény?
- Dörögdön az a ház, ahol lakom, a Márkusz családé volt. A faluba két ember tért vissza Auschwitzból, az egyik Márkusz Magduska néni, aki aztán el is ment az országból. Három héttel ezelőtt hazajött Magyarországra a rokonaihoz, eljutott hozzá egy üzenet, hogy ezen dolgozom. Lejöttek, megnézték a dörögdi temetőt, de átjöttek ide is. Kiderült, hogy az ő nagypapája Weisz volt, ez a család pedig a kapolcsi vonulathoz tartozik. Az ő sírkövét is megtaláltuk, helyrehoztuk. A baj az, hogy sok olyan családnév is van, akikről nem tudjuk, hogy a rokonok, ha egyáltalán vannak, akkor hova származhattak el, vagy változtattak-e nevet. A Krausz családnak van egy másik vonulata, a Kertész család, de itt Kertésszel kapcsolatos nevet nem találunk, csak a könyvben van rá utalás. Ennél a temetőnél, a háború előtti közösségnél az is nagyon izgalmas, hogy nem elsősorban kereskedők, hanem mesterségekkel foglalkozó embereknek a nyughelyét találjuk. Például Márkusz József, az én háztulajdonosomnak a testvére, csizmadia volt, Lővy Bernát pedig szabómester. De vannak bádogosok, asztalosok, mészárosok, tehát iparos emberek.
- Ezek szerint pezsgő élet volt errefelé…
- Most azt gondoljuk, hogy a világ végén vagyunk, hiszen ezek kis települések. Teljesen más útviszonyokat és kereskedelmet kell feltételezni 100-150 évvel ezelőtt. Itt kereskedők és iparosok éltek, tehát kellett lennie forgalomnak. Azt pedig nem a település szolgálta ki. Állandó mozgásban lévő, kulturális, szellemi hely volt, saját iskolával, imaházzal. Ha odaát van 1926-ban szivarbolt, akkor valakinek szivart kell venni, nyilván nem a falusi ember veszi a szivart. Ha veszel szivart, hozol történetet, ha hozol történetet, beszélgetsz, polemizálsz. A katolikus plébánián az 1600-as évektől vannak könyvek, latin, héber, ógörög, francia, görög nyelven. Ez azt jelenti, hogy az ottani pap tudott ezeken a nyelveken. Pici Liszt-átiratok vannak, 1856-os országgyűlési jegyzetek… Mindent másképp kell feltételezni, mint ahogy most van.
- A holocaust után eltűnt innen a zsidó közösség?
- Szerintem igen. Aki túlélte, az többnyire elment külföldre. Találat érte az imaházat, a falak megmaradtak, de az ’50-es években elbontották.
- Esetleg vegyes házasság nem fordult elő, hogy azon a vonalon lehessen elindulni?
- Valamennyi van, de az inkább 1944-től. De már ők sem laknak itt. A katolikus temetőben van egy sír, Lőwy Giza nénié, aki kikeresztelkedett. De biztos meg van az oka, nem tudunk most ítélkezni. Ha csak a köveket megnézzük, elég pontos válaszokat kapunk arra, hogy miért. Ezeket a köveket nem az időjárás intézte el. Csoda, hogy ennyi megmaradt. A háború előtt egy nagyon erős közösségről beszélhetünk. A leírásokból annyit lehet tudni, hogy az evangélikusokkal jó kapcsolatot ápoltak, a katolikusokra nem mondható el ugyanez. Miközben most épp olyan katolikus papja van a falunak, aki segít nekünk, lehet, hogy a háború idején épp ő nyomta fel őket. Úgy tűnik, hogy géppuskanyomok is vannak a sírokon, tehát valószínűleg bujkálás volt a temetőben, valakit kereshettek itt, mert több kövön is látszik.
- Honnan van erre az egész felújításra pénz? Ha csak a kerítést, a festékeket, a ragasztókat, a földunkákat nézem…
- Mellettem áll, és értékeli a munkámat Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora, aki ötödik éve jár hozzánk a fesztivál idején. A római katolikus plébániától sikerült kiharcolnunk minden évben egy napot, amikor zsidó napot tartunk. Ez is csak azért van, mert olyan papunk van, aki segít menedzselni ezt az egészet, a kerítésre ő adott pénzt, sokszor kint van velünk és dolgozik. És sok segítséget kapunk Márta Istvántól is, eddig 1 millió 250 ezer forint van ebben a projektben a Művészetek Völgye részéről. Hosszútávon egyrészt az a célom, hogy létrehozzak egy olyan virtuális anyagot, ami az interneten keresztül hozzáférhető, akár letölthető azok számára, akik kutatnak, tanulnak, vagy meg akarják ismerni, ismertetni azt, hogy ezeken a településeken a zsidó kultúra hogyan működött. Másrészt pedig – mivel úgy látom, hogy nagyon kevés olyan hely van, ahol meg tudjuk nézni a jégvermet, a mészárszéket, a füstös konyhát, a kocsmát, azokat a helyeket, amelyek kapcsolódnak ezekhez az emberi történetekhez – az a célom, hogy ha sikerül a temetőket felújítani, szeretnék Dörögdön egy olyan kis műhelyt létrehozni, amely a bakonyi vidéki zsidó kultúrát mutatja be.

Rick Zsófi

Aki szeretné megnézni, hogy milyen lett a felújított kapolcsi temető, látogasson el Kapolcsra július 30-án délelőtt 11-kor a megemlékező szertartásra!
Ha valaki rokoni szállal kötődik az említett települések zsidó vonulatához, vagy tud ilyen személyről, vagy akár csak segítene, kérjük, jelentkezzen Szőke Andrásnál a 06-20-448-37-45-ös telefonszámon!