Sopron azért van nagyon messze Budapesttől, mert nem bírja ki az ember, hogy a Volt fesztiválig ne üvölttesse a kocsiban az új Animát, meg a régi Faith no more-t és Akkezdet Phiait, bónuszként Yonderboy mindegyik albumát és ennek érdekében jó lassan kell haladni és 40 fokban különösen kellemes frissen zuhanyozva a légkondiban ülni pár órácskát. Mert amikor megérkezik az ember, aki teljesen tudatosan, de a körülményekkel nem számolva megy a Voltra önkéntesnek, biztos lehet abban, hogy pár napig nem fog megfelelő nyomással folyó tiszta vízhez jutni, a zenék egyszerre ömlenek a fejébe és három napig biztosan agyonverve ébred reggel 7-kor a sátorba tűző napfényben.
Aztán amikor lélegzetvételnyi ideje sincs a JMPoint sátorban a látogatók, a betévedők és a céltudatos érdeklődők kvízeredményeinek értékelése és a sátor előtti placcra kihelyezett óriás Izrael térképen az Izrael kvíz megfejtéseinek illusztrálása között, akkor szeretne minden nap agyonverve ébredni valami fesztiválon.
Persze az a legjobb, amikor nincs tömeg és minden kérdésre van idő válaszolni, mondjuk pont a visszatérő látogatóknak, de van valami felemelő abban, ha sekélyesen is, de valamit átadunk a tudásunkból a zsidóságról. Ez volt az első alkalom, hogy zsidó civil szervezet sátrat állított a Volt civil falujában. És a soproni hitközség elnöke, a szalmakalapos Sándor Péter a Volt karszalaggal rendelkezőknek ingyenes bejutást biztosított a Magyarországon unikumnak számító középkori, Ózsinagógába. Sopron csodás város. Nem csak azért, mert esztétikai élmény, és mert a zsinagóga tárlatvezetője egy szupercuki kedves hölgy, aki az udvaron a mikve bejárata előtt békésen mesél a régi soproni zsidókról, Pollák Miksa rabbiról és a fiáról és a közöttük dúlt harcokról, és mert a szalmakalapos Sándor Péter jelenséget azonnal meg kell imádni, hanem például azért is, mert a Volt fesztivált azok is szeretik, akik még sose vettek rajta részt és azért szeretik, mert jót tesz a városnak. Rém békés volt a hangulat a tíz civil sátor között a JMPoint sátorban a Büntetés Végrehajtás konténere mellett, amiben egy zárkát rendeztek be. A BV-sek voltak a legérdeklődőbbek, a pályázatírójuk, Balogh Márton annyit tudott a soproni zsidókról, hogy nem is pályázatokat, hanem könyvet kéne írnia. Amíg ezt nem teszi, olvassunk wikipédiát
a soproni zsidókról.
A
Lativ kolel és az
Élet Menete önkéntesei segítették a JMPoint önkénteseit. Hajrá zsidó civilek közti összefogás!
Vadász Éva
