Jeruzsálem – Tavaly augusztusban még csak másfélmilliárd hordónyi olajkincsről beszéltek, amelyet Ros HáÁjinnál találtak, ámbár akkor is hozzátették, hogy sokkal több is lehet a fekete aranyból. Ma már arról írnak a lapok, hogy a hi-tech törpeállam olajtartaléka Szaúd-Arábiáéval vetekszik.
Izrael gazdaságföldrajza évtizedeken át nem volt valami bonyolult, a tanulóknak csak azt kellett megjegyezniük, hogy a zsidó államban lényegében semmilyen komoly mennyiségű bányászható energiahordozót nem rejt a föld méhe, ércei sincsenek, vize sincs – nincs semmije, csak narancsa és olajbogyója.
Noha szokás volt emlegetni Mózest, aki ki bírta választani az egyetlen helyet a Közel-Keleten, ahol nincs olaj, az izraeliek igazából soha nem adták fel a reményt, hogy egy szép napon találnak olajat. Találtak is valamennyit, de legfeljebb napi ötezer hordóval tudnak felszínre hozni jelenleg, míg az izraeli gazdaság huszonnégy óra leforgása alatt negyedmillió hordót is elhasznál. (Egy hordó kb 159 liter.)
A jég a Földközi-tenger alatti gázleletekkel tört meg néhány évvel ezelőtt, míg tavaly nyáron a Tel-Avivtól néhány kilométerre keletre, a Nyugati Part (Ciszjordánia) határán végzett fúrások keltettek izgalmat a nagyközönségben, amely azonban hozzászokott a néhány évente felröppenő hírhez, meg ahhoz is, hogy rövid időn belül kiderül: a lelet vagy kicsi, vagy olyan mélyen van, hogy nem érdemes kitermelni.
A Ros HáÁjin-i Meged-kút mintáinak elemzése nyomán azonban kiderült, hogy ezúttal talán van mit keresni: jó minőségű, igen kevés ként tartalmazó olaj került elő, és a mintákban lévő víz aránya nem haladta meg a tíz százalékot. A mennyiség tekintetében tekintélyes adat – 1,525 milliárd hordó – látott napvilágot, de a jelentés azt állította, könnyen lehet, hogy alábecsülik a leletet.
A legújabb adatok fényében Izrael a világ harmadik legnagyobb olajtartalékával rendelkezik. Emiatt az eddig is rendszeresen címoldalon szereplő miniállam fontossága még inkább nőni fog. A világ olajtartalékának mindössze két százaléka felett rendelkező Líbiában kitört felkelés pillanatok alatt száz dollár fölé hajtotta az olaj hordónkénti árát.
Senki sem tudja, meddig fog tartani a közel-keleti instabilitás – annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy ha a világ egy része eddig nem nyugodott bele a zsidó állam létezésébe, ezek után még kevésbé fog. Igaz ugyan, hogy a 238 négyzetkilométeres olajlelőhely a 67-es határokon belül – tehát nem a Nyugati Part és nem a Gázai-övezet alatt – található, ami azonban mindegy, mivel a palesztinok a Golan-fennsíkon kívül Izrael teljes mai területére igényt tartanak.
Megnyugtató, hogy a felfedezésre egy stabil, gyakorló demokráciában került sor, amely a nemzetközi hitelminősítőknél rendre AA, A1 besorolást kap. Az sem közömbös, hogy Izrael rendelkezik az olaj kitermeléséhez szükséges technológiákkal. Minderre nagy szükség lesz. Dr. Juvál Bártov, az Israel Energy Initiatives vezető geológusa megkockáztatja azt az állítást, hogy a Szentföld méhében rejlő palaolaj mennyisége 250 milliárd hordóra rúg, ami csak tízmilliárd hordóval marad el a jelenleg ismert szaúdi készletektől. Ezt a mennyiséget még az Egyesült Államok is csak három és fél évtized alatt tudja felhasználni.
A palaolaj felszínre hozatalához rengeteg víz és energia szükséges, kérdés tehát, mibe kerülne a kitermelés. A legújabb izraeli technológiák – állítják az illetékesek – képesek arra, hogy háromszáz méter mélyen elkülönítsék az olajat a palasziklától, és ezek az eljárások nemhogy vizet igényelnek, hanem még vizet is termelnek. Igaz azonban, hogy csak elméletben, mert ezek a technológiák annyira újak, hogy még soha senki nem használta őket. Most zajlik majd a próbájuk, s ennek világszerte nagy lesz a jelentősége, ha ugyanis a vizsga sikeres, a technológiát mindenütt fel lehet használni a mélyen fekvő palolaj felszínre hozatalához, mégpedig vízpocsékolás és környezerombolás nélkül.
Izraelben a vízrétegek nem találkoznak az olajpalával, hanem az alatt több száz lábnyira helyezkednek el. A lelőhelyek nagyon gazdagok, ami azt jelenti, hogy tonnánként akár 23-25 hordónyi olajat is rejt a kőzet. A harmadik fontos tényező, hogy mekkora összegért lehet egy hordót kitermelni. A barátságtalan sarkvidéki készletek esetében – így Alaszkában – a járulékos költség elérheti a hatvan dollárt is. A számítások szerint ez az összeg 35 és 40 dollár között van, vagyis majdnem olyan kedvező, mintha mélytengeri fúrással hoznák felszínre az olajat a brazil partoknál. Lehet, hogy Mózes mégis tudta, mit csinál?
A lehetséges politikai következmények beláthatatlanok. A világ olajkitermelése az instabil közel-keleti diktatúrákból áttevődhet az energiaóriássá avanzsáló zsidó államba, valamint Brazíliába, Mexikóba és általában a világnak azon részeire, amelyek a befolyt összegekből nem az iszlamista terrort szponzorálják.
Izrael stratégiai elhelyezkedése új értelmet nyer. Az országból kiinduló csővezetékes energiaexport célja lehet közvetlenül Európa, de tengeri úton elérhető India és Kína is. Egy ekkora exportkapacitás kiépítésére Izraelnek jelenleg nincs pénze, de nem nehéz megjósolni, hogy a világ nagybankjai sorban fognak állni, csak hogy a beruházás részesei lehessenek.
Ha csakugyan nem tévednek a geológusok, egy ekkora lelet akár megduplázhatja az izraeli GDP-t, és rendkívül megerősödhet az ország fizetőeszköze, az új sekel, amely évek múltán akár a svájci frankhoz hasonlatos menekülővaluta szerepét töltheti be. Az olaj világpiaci ára csökkenhet – ami nem jó hír az arab világnak, Iránnak, de Venezuelának és az oroszoknak sem, akik nyilván mindent megtesznek a számukra kedvezőtlen világgazdasági fejlemények hatásának mérsékléséért.
Amerikai Magyar Népszava
