Szondi Lipót
Dátum: 2009. február 10. kedd, 16:17
Rovat: Tudomány


Szondi Lipót"A családom Szlovákiából származik, amely ebben az időben Magyarországhoz és így az Osztrák—Magyar Monarchiához tartozott. 1893. március 11-én születtem Nyitrán, apám tizenkettedik és anyám (apám második felesége) nyolcadik gyermekeként. Apám (1837—1911) zsidó volt, foglalkozására nézve cipész, ám főként zsidó írások tanulmányozásának szentelte életét. Mikor ötéves voltam (1898), a család Budapestre települt át, ahol a felnőtt fiú- és lánygyermekek tartották el a családot, miközben az apám napról napra hajnali öt órai kezdettel olvasta héber könyveit, vagy, mint autodidakta segédrabbi — többnyire a nagy ünnepnapokon — istentiszteleteket vezetett.

Ebben a környezetben apám vallásos emberré nevelt. Mégis, más tényezőknek is szerepet kellett játszaniuk, mivel a hét fiúgyermekből egyedül én voltam az, aki haláláig mindig elkísérte őt a templomba.
Mikor meghalt, tizennyolc éves voltam, épp az érettségi előtt. A zsidó szokások szerint egy teljes évig mondtam a kaddisnak nevezett halotti imát hajnalban és este, hangosan, a közösség előtt."

Szondi Lipót a legismertebb magyar pszichiáter a világban.

Bár nincs kerek évfordulója, talán érdemes megemlékezni róla ! Különös, rendkívűl vonzó egyénisége volt szakmájának. Amolyan legenda.

Módszerét, a sorsanalízist, elszórva kevés számú követőjével, tanítványával a legkülönbözőbb helyeken alkalmazzák. Műveinek ismerete szakmájában alapfeltétel. A Szondi tesztet, azt hiszem legtöbben legalábbis hallottunk róla, irányzattól függetlenül használják.

Szondi Lipót (Nyitra, 1893. március. 11. – Küsnacht, Svájc, 1986. január. 27.): idegorvos, pszichiáter, a sorsanalízis, a Szondi-teszt megalkotója. Apjának egy szegény cipésznek második házasságából tizenkettedik gyerekként született. Ötéves korában került családjával Bp.-re, itt végezte középiskolai tanulmányait.

Orvos fivére hatására az orvosi hivatást választotta.

Az I. világháborúban szanitéc, csapatorvos. Diplomájának megszerzése után az Apponyi Poliklinika Ranschburg Pál vezette pszichológiai laboratóriumának munkatársa volt. 1919-től pszichológiai, endokrinológiai magánpraxist folytatott. Tudományos kutatásai során alkattani, örökléstani és hormonális kérdésekkel foglalkozott.

Témaválasztásáról így vall :

Szondi Lipót"Gyakran tették fel nekem a kérdést: Hogy jön egy természettudományos képzettségű orvos ahhoz, hogy orvosi és pszichológiai problémaként kezeljen egy olyannyira misztikus és mitologikus valamit, mint az egyén sorsa, amely iránt csak drámaírók, filozófusok és legfeljebb asztrológusok érdeklődnek. A sors nem emberi szerv, melyet meghallgatni, kikopogtatni és szondázni lehet, vagy átvilágítható, mint egy tüdő, és az élet letelte után felboncolható. Nem is olyan életfolyamat, amely klinikailag diagnosztizálható és orvosilag — gyógyszerrel vagy sebészeti úton — kezelhető. 

Én más véleményen voltam és maradtam is. A saját családomban már egész fiatalon láttam, hogy a választást gyakran a család, vagyis az öröklődés irányítja, és ez a választás alakítja a sorsot. Korán tudatosodott bennem, hogy minden élőlény közül egyedül az ember képes a család által előírt sorsát tudatossá tenni. Éppen ebben áll az emberi méltóság. Ám az emberi lét nagy terhét cipeljük azáltal, hogy magunkra kell vennünk azt a feladatot, hogy a lehetséges, családtól és öröklődéstől függő sorslehetőségek közül válasszunk, és ezzel áthidaljuk, esetleg megoldjuk a sorsban lévő szabadság és kényszer közötti ellentéteket. Hol lehetett volna könnyebben egy ilyen gondolatra jutni, mint olyan családban, ahol tizenkét testvér szerencsés és szerencsétlen életének sorsát, pályaválasztását, betegségeit és halálát lehetett átélni?

A családom Szlovákiából származik, amely ebben az időben Magyarországhoz és így az Osztrák—Magyar Monarchiához tartozott. 1893. március 11-én születtem Nyitrán, apám tizenkettedik és anyám (apám második felesége) nyolcadik gyermekeként. Apám (1837—1911) zsidó volt, foglalkozására nézve cipész, ám főként zsidó írások tanulmányozásának szentelte életét. Mikor ötéves voltam (1898), a család Budapestre települt át, ahol a felnőtt fiú- és lánygyermekek tartották el a családot, miközben az apám napról napra hajnali öt órai kezdettel olvasta héber könyveit, vagy, mint autodidakta segédrabbi — többnyire a nagy ünnepnapokon — istentiszteleteket vezetett.

Szondi LipótEbben a környezetben apám vallásos emberré nevelt. Mégis, más tényezőknek is szerepet kellett játszaniuk, mivel a hét fiúgyermekből egyedül én voltam az, aki haláláig mindig elkísérte őt a templomba.
Mikor meghalt, tizennyolc éves voltam, épp az érettségi előtt. A zsidó szokások szerint egy teljes évig mondtam a kaddisnak nevezett halotti imát hajnalban és este, hangosan, a közösség előtt."

Egy álmát tekinti nagy befolyásúnak elmélete kialakítására, egyben röviden összefoglalja összefoglalja elméletének sarokpontjait :

1. A tudattalanban a lét számára ős-figuráknak és az utódok cselekvéséhez szolgáló családi mintáknak kell létezniük, melyek kényszerítően irányítják sorsunkat. Így keletkeztek a fogalmak a "családi tudattalanról" és a "kényszersorsról".

2. Következésképp a családi tudattalan az "ősök törekvéseit" tartalmazza, melyek az "ősök álmaiban" manifesztálódhatnak.

3. Az ősök ellenfele az utód állásfoglaló énje. Az énnek hatalmában áll, hogy az ősök igényei ellenében válasszon. Így jutottam a "szabad, egotropikus választás" és a "szabadon választott sors" fogalmakhoz.

4. Az ősök eme analízisének eredménye "az irányítható fatalizmus" lett,5 és majd negyven évvel az álom után született meg a sorsanalitikus terápia, a passzív és aktív analitikus pszichoterápiának a tankönyve.

Gondolkodására nagy hatással vannak szépirodalmi olvasmányai (Dosztojevszkij, Stephan Zweig), és a szerzők illetve saját családjának története, melyeket igen alaposan tanulmányozott.

1927-től a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán pszichopatológiát oktatott, és vezette a Főiskola Kórtani és Gyógytani Laboratóriumát. A laboratóriumban folytatott széles körű családfakutatása alapozta meg sorsanalitikával kapcsolatos kutatásait. 1936-tól 1944-ig tartott a sorsanalízis első korszaka.

Szondi LipótElső sorspszichológiai közleménye (Analysis of Marriages) az Acta Psychologicában 1937-ben jelent meg.

A kultuszkormányzat 1940-ben indoklás nélkül, de köztudottan a zsidótörvények következményeként felmentette állásából. Deportátlásáig a ciszterci rend védelme alatt folytatta munkáját. 1944. júl. 30-án egy cionista mentőakció keretében (Kasztner), szervezett csoporttal elhagyta Magyarországot majd 1944. december 7-én a Bergen Belsen-i táborból Svájcba került.

Negyedszázados magyarországi munkássága idején alkotta meg világhírű ösztöndiagnosztikai tesztjét, a Szondi-tesztet. A különböző fogyatékosokkal és elmebetegekkel végzett genetikai, kapillármikroszkópiai, ösztönkórtani vizsgálatok, az alkat, iker- és családfakutatások vezettek el a teszt megalkotásához és az un. "multidimenzionális konstitucióanalízis elméletének" kidolgozásához. Nevéhez fűződik a "konstitucionális gyógypedagógia" koncepciójának és további kutatási irányainak kidolgozása is.

Tudósi pályája Svájcban teljesedett ki. Zürichben telepedett le véglegesen, itt építette ki maga körül a Szondi-kört. Pszichiátriai, pszichológiai praxist folytatott, továbbfejlesztette a Mo.-on megkezdett tudományos elméleti és gyakorlati kutatásait. 1947-ben megalapította a Kísérleti Ösztöndiagnosztikai és Sorsanalitikai Munkaközösséget.

1958-ban létrejött a Sorspszichológiai Nemzetközi Kutatási Központ, 1961-ben a Svájci Sorsanalitikus Gyógytársulat. 1969-ben egy sikeres sorsanalitikus terápia után a gyógyult páciens családjának adományából jött létre a Szondi Intézet (Stiftung-Szondi-Institut). 1981-ben a Sorbonne díszdoktorrá avatta. A Zürichi Szondi Intézet Alapítvány 1987. január 17-én ünnepi ülésen emlékezett meg Szondiról.

1986-ban Budapesten szobrot állítottak emlékére és Szondi Emlékalapítvány ápolja szellemi hagyatékát.


Müvei többek között (csak a magyarul megjelenteket sorolom fel):

A fogyatékos értelem (Bp., 1925);

A családkutatás és ikerkutatás módszertani elemei (Kalocsa, 1935);

Az ember meghatározása az ösztönök tapasztalati rendszerében (Bp., 1942);

Az én kísérleti elemzése (Bp., 1943);

Káin a törvényszegő, Mózes a törvényalkotó (Mérei Vera fordítása, Bp., 1987).–

Irodalom Beszélgetés Szondi Lipóttaltal (riporter Deák Judit, Magy. Pszichol. Szle, 1983. 5. sz.);

Benedek István: Sz. L. emlékezete (Magy. Hírlap, 1986. febr. 21);

Pressing Lajos: A Sz.-mítosz (Élet és Tudomány, 1986. 15. sz);

Buda Béla: A sorselemző sorsa. Portréfilm Sz. L.-ról (Filmvilág, 1986. 10. sz);

Huth Werner: Sz. L. élete és műve (ford. Mérei Vera, Magy. Nemzet, 1987. febr. 16);

Hegedűs Géza: Lélek a mítoszban, mítosz a lélekben.

Szondi Lipót kultúrfilozófiájáról (Világosság, 1988. 2. sz.);

Vargha András: Sz. L. (tanulmány, Pszichológiai Szemle, 1988. 1., 2. sz.; 1989. 4. sz.);

Találkozás 25 év után. Sz. L. és László Károly beszélgetése (Kapu, 1991. 2. sz.);

Benedek István: Szondi anekdotárium (Valóság, 1991. 2. sz.).


Források :

Magyar Életrajzi Lexikon : http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC14240/15223.htm

Pontilicus Hungaricus : http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/szondil.html

Túdósok és tanárok az Egyetemen -
http://www.elte.hu/cgi/dynpage6.exe?f=frame_prt&p1=b:Doc-1454&s=SS







A cikk tulajdonosa: Jewish Meeting Point - A zsidó közösségi portál
http://www.jmpoint.hu

A cikk webcíme:
http://www.jmpoint.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=220