A Filmmúzeum e hónapban Barbra Streisand filmjeiből válogat. A sztár ortodox zsidó családból származik, ahonnan nők csak tanulás révén törhettek ki. Barbra ráadásul énekelt is. Egy csúnya, komplexusos, New York-i zsidó lány meghódítja a világot. Ezzel a mondattal nem csak Streisand első, világsikert aratott filmjének, a Funny girl-nek cselekményét, hanem a színésznő élete is összefoglalható.
A helyzet persze ennyire nem egyszerű, a dívák császárnőjének nevezett színésznő azonban több alkotásában is gyermekkori frusztrációit dolgozza fel a maga szívfacsaróan vidám módján.
Rajongóinak talán hihetetlennek tűnik, de jövőre már 70 éve lesz annak, hogy a brooklyn-i zsidó negyedben Barbra meglátta a napvilágot. Anyai nagyapja ortodox kántor volt, édesapja, ki pszichológiából és angol nyelvből doktorált, tanári állása mellett, hitszolgálatból börtönviselteknek tanított angolt. A családi legendárium szerint olyan komolyan vette a vallási előírásokat, hogy képes volt egyetemi óráit is félbeszakítani, s gyalog átvágni a városon, hogy Sabbath érkeztére ő is otthon legyen.
Streisand a Funny Girl-ben
Ám alig volt 15 hónapos a kis Barbra Joan, amikor tudós édesapja agyvérzés következtében meghalt. Ezt a traumát a művésznő soha nem heverte ki. Nem véletlen, hogy a Filmmúzeumban is bemutatásra kerülő, első önálló rendezéseként számon tartott, kétszeres Golden Globe-díjas Yentl-t édesapja emlékének ajánlott. A Nobel-díjas Isaac Bashevis Singer művéből készült zenés filmben egy olyan zsidó lányt játszik, aki képtelen elfogadni a múlt század eleji, merev ortodox zsidó közösség által felajánlott női szerepeket, s a tanulásban keres menedéket. Törekvéseit egyedül az édesapja érti meg, aki a kisközösség ellenzésével mit sem törődve titokban a Tóra ismeretére tanítja a lányát. Apja halála után Yentl inkább lemond saját nemi indentitásáról, és fiú ruhát ölt, csak hogy tanulmányait folytathassa és beteljesíthesse álmait. Ám ehhez az öntörvényű lánynak is meg kell tanulnia értékelni mindazt, amit olyan könnyen dobott el önmagától.
Jeshivából a night clubba
Barbra egy a Yentl-ben ábrázolthoz hasonló keménységű zsidó közösségben nőtt fel, amelyek kötöttségeit számára még elviselhetetlenebbé tette mostohaapja jelenléte, aki – Streisand szavaival élve – egyszerűen allergiás volt rá. A gyerek Streisand már két évesen kristálytisztán énekelt, és minden vágy az volt, hogy színésznő legyen. Ám ehhez a zsidó negyedben töltött évek, a jeshivai neveltetés nem sokat segített. Ráadásul otthonról sem kapott biztatást. Anyja csúnyának és tehetségtelennek tartotta, nevelőapja többször bántalmazta pusztán azért, mert énekelt.
De az öntörvényű lány (mint megannyi filméjének főhősnője), nem hitt a károgóknak. Azonnal elköltözött otthonról, amint befejezte a gimnáziumot, és a saját lábára állt. Éjszakai bárokban énekelt, amelyek között a kínai szórakozó helyektől kezdve a gay clubokon keresztül a luxus hotelekig sok minden szerepelt. „Ezekben a bárokban tanultam meg a szakmát, a showbiznisz minden csínját-bínját” – nyilatkozta nem egyszer, s arra is utalást tett, hogy már ekkor is fontosnak tartotta, hogy segítsen a peremre szorult embereken. Az apjától örökölt filantrópiával fordul mindig is az elesettek felé, s mostanra, amikor Amerika egyik leggazdagabb sztárjának tartják az egykori Funny Girlt, a Sterisand Alapítvány évi 54 millió dollárt fordít emberi jogi és családvédelmi célokra.
Egy jellegzetes Streisand-portré
Az ultraortodox jeshivában töltött gyerekévek nyomai nem csak művészetében, hanem a magánéltében is meglátszanak. „A zsidóság számomra nem csak egy szerep – nyilatkozta nyolcszoros Golden Globe és kétszeres Oscar-díjas művész 1995-ben a Daily Thelegraph-nak – hanem az életformám.” Hogy ez mennyire jelenti a zsidó tantételek megtartását, azt nem tudhatjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a zsidó népközösséghez való tartozásának egyik szép jelét adta, amikor az Izrael újraalapításának 30 évfordulójára rendezett ünnepségen ő énekelte az izraeli himnuszt, amely előadásában néhány hét alatt világsláger lett. Istenhez való viszonyáról az 1997-ben Szent földön címmel megjelent CD-jének bemutatóján szólt: „Olyan dalokat akartam énekelni, ami túllép minden vallásosságon, de nyíltan beszél az emberek szívében lakó hitről. Azt szeretném, ha dalaim az élet, és a hit leheletével töltenék el a hallgatókat.”
Miklya Luzsányi Mónika
