Raj Tamás 1940-ben született, amely nem lehet véletlen. A főrabbi hitt a kabbalában, amelynek világát és csodás titkait könyveiben, előadásaiban a nagyközönséggel is megismertette. A nyugalmazott főrabbi március 8. esti óráiban, 70 éves korában elhunyt. Temetésére 2010. március 10-én, szerdán 13:00 órakor kerül sor a Kozma utcai zsidó temetőben. Utolsó útjára és búcsúztatójára, testvére, Raj Ferenc rabbi és Kardos Péter főrabbi várja az elhunyt híveit, hogy minél többen, kísérjék utolsó útjára hazánk legendás rabbiját, nagyon sokunk szellemi tanítóját, mesterét.

Hasonlóan vallásához és közösségéhez, amelyet mindenki másnál szebben, következetesebben és szerethetőbb módon képviselt a tágabb közvélemény előtt. Két diktatúrát élt meg, de sosem hagyta cserben vallását és hazáját.

Tudta és érezte, hogy feladata van a világban, ezen a földön-mint vallásos zsidónak és népe miatt aggódó embernek egyaránt. Évtizedek elhallgatása, nyers vagy burkolt vallástalansága, zsidóellenessége után óriási feladatra vállalkozott: hidat épített a jelöletlen temetők fölött.

Főrabbiként lelki vezetője volt közösségének, íróként és könyvkiadóként pedig nagykövete. Számos könyvet, tanulmányt publikált a zsidóság hagyományairól és a magyar zsidóság nagyjairól. Egész életét kifejezte egyik legismertebb művének címe: "Nem idegen közöttünk. Zsidóságról nem zsidóknak."

Raj Tamás követve nagy elődei, hazánk legendás rabbijainak útját a rabbi diploma mellé bölcsészvégzettséget is szerzett. 1968-ban a Szegedi József Attila Tudományegyetemen kapta meg történész diplomáját. Nem hitt a bezárkózó zsidóságban. Közös múltunkból és hagyományainkból a szépre emlékezett, a szomorút pedig néma szemtanúként, túlélőként magával és magában hordozta. A zsidóság története és hagyományai mellett elkötelezett híve volt hazája, Magyarország krónikájának és történelmének is.

Az Ókortudományi Társaság és a Kőrösi Csoma Társaság tagja, a Keresztény-Zsidó Társaság egyik vezetője. Rabbiként dolgozott Szegeden és a fővárosban egyaránt, emellett tanított, a rendszerváltás parlamentjének képviselője és írt, írt, oldalak százait megtöltve a benne lévő kiapadhatatlan tudással és hagyományhűséggel.

Sokat és szépen írt, lebontotta a tudatlanság és elzárkózás miatt a zsidóság köré fonódott falakat. Nagy munkabírású és elképesztő szervezőtehetséggel megáldott tanító volt. Karizmája és tehetsége, lelki ereje és bátorsága miatt két rendszer, gyilkos diktatúra is üldözte. Elhallgattatni azonban sosem tudták. A nácik és nyilasok után a kommunisták is üldözni kezdték, hosszas zaklatás után felfüggesztették szegedi rabbi hivatalából.

Raj Tamás azonban konokul és kitartóan folytatta munkáját-meleg és sokatmondó mosolyával, szépen csengő, és ha kell, feddő és aggódó szavaival. Nem volt benne harag, keserűség, harcolt az általánosítás ellen és ő sem bélyegezett meg senkit. Itthon volt. Sokat bántották, de üldözőiben mindig a megtévedt, megtévesztett embert látta.

Jó tollú és óriási empátiával megáldott pedagógus volt, aki egyaránt tanított az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem vallásfilozófia szakán, a Lauder Javne iskolában, a pécsi vagy éppen a miskolci egyetemen. Előadásai magával ragadták hallgatóit, emberséggel, humorral és a magyar zsidó múlt iránti mély, kérkedés nélküli tisztelettel voltak átitatva. Úgy beszélt régi korokról, mintha maga is megélte volna őket. …és ki tudja?

Könyvet írt a héber betűk misztikájáról és a bibliai egyik ősi nyelvének számító héber nyelvből, amelynek oktatásából és továbbadásából is kivette részét. Héber nyelvkönyvei és "100+1 jiddis szó" című alapműve nemcsak az egyetemes zsidó, hanem a magyar kultúra büszkeségei közé tartoznak.

1940-hez a polgári történelemben a halál és az elmúlás árnyéka kötődik. Olyan tragédiák elindítója és sarokköve, amelyet sosem fog kiheverni a magyar zsidóság. Azonban mint a zsidó életben mindig, ezekben a nehéz időkben is együtt létezett öröm és bánat. Megszületett egy óriási elme, aki később a zsidó múlt és jövő fenntartója, szelíd és gyengéd népszerűsítője lett.

Érzékeny, finom kezeivel óvta, védte és szavakba öntötte közössége minden fájdalmát, szépségét. Megszenvedte közös múltunkat, de hihetetlen lelkierőről és megbocsátásról tanúbizonyságot téve, túl tudott lépni annak szörnyűségein. Könyveiben nemcsak a zsidóság tragédiáiról, hanem mindennapi életéről, érdekességeiről és a modern világ embere számára is emészthető tudásáról írt. Olyan aktuális és fontos témákkal is foglalkozott, mint a Biblia és a környezetvédelem kapcsolata. Zsidó és nem zsidó kollégái, püspökök, tanárok és miniszterek egyaránt szerették, becsülték.

Neve fogalom volt, egyszemélyes intézmény-„Rajtamás”.

Jó zsidó volt, aki szűkebb közösségében őrizte és fenntartotta, szeretett hazájával, Magyarországgal pedig megismertette zsidóságának szépségeit. Csendes, nagy embert búcsúztatunk, akinek léptei még sokáig visszhangozni fognak a magányos pesti utcákon. 

„Hol van az Éden kertje?” – szólt szeretett Izraeljéről szóló művének címe.

Főrabbi Úr, most már személyesen is láthatod!

Isten áldjon, nagy Mesterünk!

Szilágyi Iván Péter
www.mazsihisz.hu