Jewish Meeting Point - A zsidó közösségi portál - Szenes Hanna

Erzsébetvárosban, a Jósika és a Rózsa utca kereszteződésénél kis park foglal helyet. Tavaly ősszel még nem szívesen ült le ide az ember tereferélni, akkor azonban megunták a helyiek és nem helyiek a rendetlen állapotokat. Kezdeményeztek, összefogtak, és meg is valósították – ahogy a mesékben: felújult a park és annak környezete. Újult, idén pedig már a nevét viselő hősnő halálának 65.évfordulójára fognak itt megemlékezni. Remélhetőleg sokan gyűlünk itt össze november nyolcadikán.

Ekkor halt meg ugyanis egy idealista, cionista és rendkívüli irodalmi képességekkel is megáldott fiatal lány. Annyi idős volt, mint e cikkek szerzője, huszonhárom – velem és sokunkkal szemben azonban Szenes Hanna nem csak papírlapon volt antifasiszta. Önként jelentkezett a brit hadsereghez rádiós ejtőernyősnek, hogy egy egyiptomi kiképzés után ledobják Jugoszláviába a partizánok által ellenőrzött területekre. Az volt a célja, hogy a náci vonal mögé bekerülve megszervezze az ellenállást, miután azonban 1944. június 9-én átlépte a magyar határt, szinte azonnal elkapták. A szombathelyi börtön után Pestre vitték, öt hónapig kínozták, nem vallott, végül hazaárulással halálra ítélték.

Szégyen, hogy halála után (1944) majdnem ötven évnek kellett eltelnie, hogy 1993-ban a magyar katonai bíróság végül felmentse.
„Hannah Seneshre” büszkébb volt Izrael minálunk, ahol közterületeket, utcákat neveztek el róla, és ahol nemzeti hősként tisztelik. Idehaza, ha megkérdezünk tíz járókelőt, ismerik-e Szenest, talán páran tudják róla, hogy cionista hős volt – de persze ez is kerületfüggő.

Hannáékat azonban a maguk korában jól ismerték. Édesapja a Vígház színpadi rendezőjeként a pesti értelmiségi élet egyik fontos szereplője volt, eminens lányát viszont a numerus clausus miatt nem vették fel az egyetemre. Bár a Szenes család asszimilálódott, és az otthon Anikónak nevezett lány református iskolába járt – mégis kifejlődött Hannában egyfajta zsidó öntudat, amely az édesanyja akarata ellenére elkezdett héber tanulással párhuzamosan folyamatosan elmélyült. Így miután a rendszer igazságtalansága miatt a számára megálmodott tanári hivatás nem vált elérhetővé, cionistaként Izraelbe alijázva azzá a Hannává válhatott, aki világhírű lett. Csak 17 éves volt, amikor is megszokott jó körülményeit felváltotta a Szdot Yam kibuc szántóföldi robotja. Bár egyedül ment, mindvégig tartotta levélben a kapcsolatot édesanyjával és magyarországi szeretteivel. Emellett meg kell említeni Hanna napló és versírási tevékenységét, melyet az izraeli nehéz fizikai munkával eltöltött napok során sem hagyott ki. Miután az akció csődöt mondott, és Hanna a Gestapo börtönébe került, ott is folytatta szüntelenül az írást, számos versét utólag tucatnyi nyelvre lefordították, és később tananyaggá is tették.

Álljanak itt zárásként az ő sorai:
"Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön, amikor ők maguk már nincsenek helyükön. Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít, amikor ők maguk már nincsenek köztünk. Ezek a fények csillognak, és különösen, Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek.".

Namida