A temető a falu felett, a hegyoldalban helyezkedik el, és kb. 250 – 300 sír van benne. A sírkövek java aránylag jó állapotban van, a legrégebbi sír az 1790-es évekből való, és még 1950 után is temettek ide. Nehezen megközelíthető, út nincs, csak egy „szekérvágás”.
2004-ben a polgármester néhány közmunkással látogathatóvá tette a temetőt, nagyjából kigazolták, még egy kis lépcső-félét is csináltak, hogy be lehessen menni a meredek hegyoldalon. Sajnos, azóta senki nem gondozza, érdemes volna foglalkozni vele.
Ha valakit érdekel, szívesen adok bővebb felvilágosítást.
A másik, számomra rendkívül megható hely tulajdonképpen nem is temető, inkább csak egy sírkert. Itt, ezen a fórumon szeretnék beszámolni róla. Szintén Nógrád megyében, a Romhány és Galgaguta közötti mellékúton, Szécsénke határában van egy tábla, három kék Dávid-csillaggal és „temető” felirattal.
Az út menti árkon átvezető híd folytatásaként kis kövesút van, melyet a végén fehér kövekből kirakott menóra díszít. A kis sírkertet körbeveszi egy kb. 90 cm-es léckerítés, melynek tolózáras kapuján nyitható ládika van benne három kipával. A lécek mindegyikét kifaragott Dávid-csillag díszíti. A kb. 10x10 méteres gondozott sírkertben néhány jó állapotban lévő sírkő és egy emlékmű áll. Nem tudom, ki gondozza, lehet, hogy egy kései leszármazott, de köszönet érte! ( Új élet, 2004.nov.1, „ Hajdan volt Ősök nyomában”)
Budai Juli