„Habata”
„Habata” mondja Tai őszinte örömmel az őt fogadó ölelésben, ahogy megérkezik reggel az oly kedves terembe. Körbe szaladva, egyenként üdvözli a kis barátokat, az új nap új csodákat tartogat!
„Habata” és a varázsszóra mindannyiunkat egyszeriben eltölt a gyermeki tisztaság, a reggeli áldást kísérő huncutkodásokon együtt nevetünk… csak úgy gurgulázik a nap, bukfenceznek a percek, a finom ebédig énekhangon repülünk. „Habata” Tai, aludj szépen, elfáradtunk a sok tennivalónkban, faliújságon függ már a színes ceruzád nyoma, álmodban vár a délelőtti hintázás és a homokozó lapát is! Barátaid már egyenletesen szuszognak a kiságyban, egy sincs köztük, aki csak úgy futni hagyta volna az ébrenlét óráit… Miri legyőzte a felvehetetlennek tűnő szandált, Etan ma talán egy egész percet is egyhelyben ült a reggeliző asztalnál, Noya ma is tisztességes repetákkal értékelte nagyra a szakács munkáját, sőt a megüresedett tányér sem magától került vissza a tálaló kocsira…Dina oly odaadóan gondozta egész délelőtt a babáját, miközben alkotásai a legszebbek közül valóak, Noa tánclépéseitől csak az újonnan használt héber szavainak száma több , Babu pedig ma sem mulasztott el minden motort tisztességesen megfuttatni… Maya foglalkozás közben pontosan olyan csudálatosakat nézett, mint ahogy azt a világ ámulatára a bölcsi plakátján is teszi, a kis Máté és Dovi pedig ma is számtalanszor jutalmazták meg mosolyukkal a gondozóikat!
„Habata” csengi a xilofon, és Habata íze van az ébredést követő uzsonnának is.. Zelmára is átragad a varázszó, habár még csak pár napja érkezett a 2 éves kislány, máris bizalmasa minden társa, és a gondozók is!
„A mi bölcsinkben vannak a világ legszebb gyermekei!” - mosolygunk össze egymással mi nevelők, miközben igazi csoda születik ebben a két tannyelvű környezetben az újszerű pedagógia, és az ősi tradíciónk minden napos egyesítésével.
Nem sikerülhetne mindez a varázsszó nélkül… Habata!
Tai, Köszönjük!
(Zucker Tai, 2,5 éves, a Wesselényi utcai bölcsődés)