Nem sokkal 101. születésnapja előtt elhunyt Claude Lévi-Strauss, a huszadik század egyik legnagyobb gondolkodója. A francia tudós volt az antropológia atyja, az amazóniai indiánokról szóló, Szomorú trópusok című könyve megkerülhetetlenné tette.
Az évszázad egyik legnagyobb hatású gondolkodójaként, az antropológia mint tudományág megalapítójaként tartják számon Claude Lévi-Strausst, aki november 28-án töltötte volna be 101. életévét. Halálát párizsi kiadója, a Plon jelentette be kedden.
Strauss 1908-ban Brüsszelben született elzászi francia zsidó szülők gyermekeként. A nagy presztízsű párizsi College de France kutató tanáraként (1959-1982) Claude Lévi-Strauss volt az első antropológus, akit tagjai közé választott 1973-ban a Francia Akadémia.
Közismert volt félénksége, operaimádata és a japán civilizáció iránti szenvedélye - írja az MTI párizsi tudósítója, hozzátéve, hogy nagy népszerűségnek örvendett tanítványai körében, de az utóbbi években visszavonultan élt Párizsban. "Nagy hatású gondolkodó, komoly befolyással bírt a kritikusaira is, akik nem voltak kevesen. Nincs Franciaországban olyan utód, aki hozzá mérhető lenne" - írja róla a New York Times.
Leghíresebb könyvét, az 1955-ben megjelent önéletrajzi ihletésű Szomorú trópusok-at a XX. század egyik legjelentősebb műveként tartják számon. Egy egyetemi küldöttség tagjaként jutott el Brazíliába, ahol 1935 és 1939 között szociológiát tanított a Sao Pauló-i egyetemen, és közben etnográfiai terepmunkát folytatott az amazóniai indiánok körében. Ekkor találkozott először az úgynevezett primitív törzsekkel. Az itt szerzett élményeit dolgozta fel a nyugati gondolkodást alapvetően megváltoztató Szomorú trópusok-ban, amely a világhírt hozta meg számára.
Brazíliából hazatérve kétéves párizsi tartózkodás után 1941-ben New Yorkba emigrált, ahol megalapozta antropológiai elméletét és módszertanát, és elkezdett komolyabban érdeklődni a strukturális nyelvészet iránt. New Yorkból 1949-ben tért haza Franciaországba, és még ugyanabban az évben megjelent A rokonság elemi struktúrái című doktori értekezése, majd A nambikuara indiánok családi és társadalmi élete című műve.
Lévi-Strauss alapvető tudományos problémája a vallási valóság és a mögötte megbúvó emberi gondolkodás szerkezetének alakulása a primitív népek, az írás előtti kultúrák világában. Első lépésben, brazíliai anyaga alapján a rokonsági struktúrák által tagolt archaikus társadalom nyelvi és kommunikációs rendszerét vizsgálta, tudattalan logikai struktúrák nyomait vélve felfedezni azok szerkezetében. Ebből építette fel a vad gondolkodás (la pensée sauvage) fogalmát, amely a régiek gondolkodását egy asszociációs és metaforikus logikára és az arra épülő mágikus-totemisztikus magatartásra, mint az ősi vallás formájára vezette vissza. Az archaikus gondolkodásról és a vallási valóság őstörténetéről vallott nézeteinek összefoglalását végül a mitológiákról írott, elsősorban amerikai indián anyagot feldolgozó könyvsorozatában tárta az olvasók elé, azt a tézisét támasztva alá, hogy a mítoszok nyelve egy olyan „ősvallás” kommunikációs valóságára utal, amelyben a valóság és annak grammatikai interpretációja sajátos logikán kívüli kapcsolatban van egymással.
Füli
Forrás: Origo, Wikipedia, Bumm.sk
