Keveset hallott az utókor a 20. század lírai tenorjainak egyik kiemelkedőjéről, a Metropolitan Opera csillagáról, Carelli Gáborról.

Krausz Gábornak született 1914-ben Budapesten. Apja bankár volt, aki azt szerette volna, ha fia a zene mellett valamilyen "komoly" szakismeretre is szert tesz, ezért a Berzsenyi Gimnáziumban töltött évek után jogi tanulmányokat végeztetett fiával.
Miután azonban bécsi mesterektől megbizonyosodott énekesi tehetsége felől, "atyai áldását" adta a művészvágyakra.) Előbb Budapesten, majd (1936 és 1939 között) Rómában végezte zenei tanulmányait. Legfőbb mestere, aki felfedezte és segített kibontani tehetségét, a világnagyság Benjamino Gigli volt.

Krauszból 1939-ben lett Carelli, amivel a firenzei opera Bohémélet előadásán debütált. Az egyre fenyegetőbb fasizmus elől még ugyanabban az évben átköltözött az Egyesült Államokba. A kezdeti amerikai esztendőkben kis társulatokkal énekelt, különböző városokban. Még magyar gyökerekkel nem rendelkező amerikaiakat is betanított a Psalmus Hungaricus magyar nyelvű előadására. Egy sikeres dallasi fellépés után jött Carelli számára az első nagy szerep a Falstaffban, Toscanini vezényletével, az NBC szimfonikus zenekarával. Ez nyitott utat számára 1950-ben a New York-i Metropolitan operaházba, ahol hosszú ideig a legtöbbet foglalkoztatott vezető tenoristának számított. Évtizedeken át tanított a manhattani zenei főiskolán. Az ötvenes években nem járhatott Magyarországra, de 1960-tól ismét szerepelt Budapesten is, és a Fészek Klub állandó vendége volt. A magyar rádióban évekkel ezelőtt nagy érdeklődést kiváltott műsorsorozata volt az opera történetéről. 1997 áprilisában látogatott utoljára Magyarországra.
Haláláról külön megemlékezett többek között a New York Times is.

Forrás: Origo.hu; New York Times online.