Schächter Miksa (Vác, 1859. VIII. 20. – Bp. 1917. IV. 3O.) orvos, igazságügyi orvos -szakértő, szakíró volt. Ma már kevesen emlékeznek rá. Pedig tevékenysége megérdemelné. Igaz, szakmai munkájának kiteljesedése előtt ragadta el halál.

Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd, amikor a szülők elköltöztek, akkor Budán és Pesten folytatta. Érettségi után a pesti egyetemen szerzett orvosi diplomát. (1881.)
Beszélt németül, olvasta a francia, angol, latin klasszikusokat.
1882-ben a pesti 4. számú tüzérezrednél, mint segédorvos, tejesített szolgálatot.

Akkoriban a sebészetben két orvosi felfogása állott egymással szemben. Az egyik a fertőtlenítőszerek használatának, az un. antisepsisnek volt a híve; a másik, Kovács professzor által képviselt felfogás a fertőtlenítőszerek alkalmazását nem tartotta közömbösnek a szervezetre, és inkább a megelőzésre, a tisztaságra, a csíramentesítésre, az un. asepsisre helyezte a hangsúlyt.
Schächter Miksa ez utóbbi klinikájára került. Ösztöndíjas műtőnövendékként három évet töltött itt.
Részt vett a budapesti királyi orvosegylet által meghirdetett pályázaton. A téma: A különböző fertőtlenítőszerek értéke a sebészetben – volt. Dolgozatának elkészítésénél a klinikai beteganyag- tapasztalatait használta fel. 1885-ben elfogadott tudományos értekezését publikálta a Gyógyászat című orvosi hetilapban, egy évvel később pedig a Franklin Társulat kiadásában nyomtatásban is megjelent.
Magántanári képesítés elnyerésére kérelmet nyújtott be a fakultásra. Az 1889-90-es tanévben a képesítést sikerült megszereznie.
Kovács professzor klinikáján gyarapította tovább tudását, emellett előadásokat tartott, tudományos cikkeket adott közre.
Kétféle lap volt akkor. Az Orvosi Hetilap, mely a hivatalos körök álláspontját képviselte, és elsősorban elméleti kérdésekkel foglalkozott. A másik, a Gyógyászat, szabad szellemű volt, és az orvosi gyakorlatot tartotta fontosnak.
A Gyógyászat című lapot, 1886-ban vették át: Kovács professzor, mint tulajdonos, Schächter, mint szerkesztő. 1896-tól végleg Schächter Miksa jegyezte a szaklapot.
Tagja, majd jegyzője volt, az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak; titkára a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései Központi Választmányának. E gyűléseket évről évre, más-más városban tartották.
Schächter Miksa sebészeti működését a Fehérkereszt Kórháznál kezdte meg, majd az Állami Gyermekmenhely sebészeti osztályának lett főorvosa. (Ma Heim Pál Kórház néven ismert intézmény, 8O ággyal létesült sebészeti-ortopéd osztályának első osztályvezető főorvosa volt, 1909 és 1917 között.) Mint sebész azt a nézetet vallotta, hogy nem mindenáron operálni, de operálni kell ott, ahol a diagnózisban biztosak vagyunk, és ha nem is a teljes gyógyulásra, de legalább a javulásra esélyt látunk.
Büszke volt váci származására. Váci betegeit előszeretettel látta el. Gyakran kirándult szülővárosába. Szerette ifjúkora helyszíneit, ahol emlékeit felidézhette. Felkereste a Hétkápolna sétányát, a ligetet.1903-ban, a közismert váci orvos és a zsidó iskolaalapító –igazgatójának, dr. Steiner Mártonnak temetésén, annak sírjánál búcsúbeszédet mondott.
Tüdőbetegsége a háború alatt felerősödött. 1917. április 3O-án Budapesten halt meg a Mehmed szultán u. 19. számú házában, és innen kisérték utolsó útjára a rákoskeresztúri zsidó temetőbe.

Főbb munkái: A sebek gyógyítása, 1886; Az igazságügyi orvosi tanácsról, 1887; Az orvosszakértőhöz intézendő kérdések, 1899; Orvosi műhibák, 1899; Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt, 1894; Sebészeti gyógyítás, 1904.

Fia, Schächter Dezső (1897 -?) apja hivatását folytatta. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Heidelbergben végezte. 1926-ban alapította az Orvosi Szemlét, 1928-től szerkesztette a Gyógyászatot, amelyben tudományos cikkei jelentek meg.

Székelyhidi Ferenc