Nyílt levélben bírálta Elfriede Jelinek Nobel-díjas írónőt a Batthyány-család két Bécsben élő tagja Rechnitz című darabja miatt. Dominik és Ladislaus E. Batthyány nézete szerint káros hatású leegyszerűsítés, hogy Jelinek Rechnitz - Az öldöklő angyal című darabjában felmenőjüket, Batthyány Margit grófnőt is egy mészárlás tettesei között ábrázolja.
A levelet a színmű ausztriai premierje alkalmából tették közzé, az egyik vezető osztrák napilap, a Die Presse vasárnapi kiadásában.
A Magyarországon 2009-ben bemutatott előadás alapját az a megtörtént eset képezi, hogy 1945-ben a dél-burgenlandi Rohoncon (Rechnitz) a Batthyány-kastélyban zajló vadászünnepség résztvevői közül néhányan több mint 180, a kastély közelében elszállásolt deportált magyar zsidót öltek meg. Máig viták tárgyát képezi, hogy a grófnő mit tudott a történtekről s hogy részt vett-e a gyilkosságokban.
Dominik és Ladislaus Batthyány levelében hangsúlyozta a mészárlás felett érzett megrendültségét, s azt is, hogy nem a néhai Margit grófnőt akarják védeni. Rámutattak azonban arra is, hogy a grófnő részvétele a tömeggyilkosságban nem bizonyított. Emellett vitatták a történteknek azt az elterjedt megközelítését is, hogy a vendégek szórakozásból ölték meg a kényszermunkára Ausztriába hurcolt deportáltakat. Jelinek "veszélyes játékot" űz és a történtek "szenzációhajhász" megközelítésének kedvez, amikor valóságot és fikciót ötvöz - írták.
1945 tavaszán, a háború utolsó napjaiban 180 magyar munkaszolgálatost gyilkoltak le az ausztriai Rechnitzen (Rohoncon). Gyanúba keveredtek a helyi földbirtokosok is, akikről a városka lakói véletlenül sem mondanának rosszat. Margit Thyssen bárónő, Batthyány Iván felesége búcsúünnepélyt szervezett a kastélyban, hiszen a front már csak néhány kilométerre volt, mindenki menekült. Ki tudja, látják-e még egymást. Helyi előkelőségek, osztrák nemzetiszocialisták voltak ott, a Gestapo-főnök, a baronesse fővadásza és más előkelőségek.
A mészárlás a bárónő nagynénje, Batthyány Margit rohonci (rechnitzi) birtokán zajlott le 1945. március 24-én. Jóllehet a tragédia körülményei mindmáig vitatottak, David Litchfield brit újságíró több cikket és könyvet írt róla kutatásai alapján.
Litchfield a családi elbeszélésekből úgy tudta, hogy Margit szégyenlős asszony volt, aki a család ausztriai birtokán élt, amíg azt a Vörös Hadsereg katonái le nem rombolták 1945 tavaszán. A szerző aztán egy magyar ügyvédtől azt hallotta, hogy Margit nem is volt olyan szégyenlős, és bizony birtokán hatalmas orgiák voltak, ahova a háború alatt szívesen jártak az SS tisztek, sőt kikapcsolódni küldték oda őket.
Ez adta az ötletet David Litchfield-nek, hogy egy kicsit közelebbről megismerje a Thyssen lány életét. Azonnal a Bécstől 150 kilométerre lévő Rechnitz-re utazott, ami nem más, mint a burgenlandi Rohonc. A magyar határ közelében lévő rohonci várkastély története pedig úgy kapcsolódik Margithoz, hogy édesapja, a hadiiparban tevékenykedő német Heinrich Thyssen (1875-1947) az első világháború alatt iszonyatosan megszedte magát, vagyona mellé azonban hiányzott a megfelelő "társadalmi pozíció", amit házasság révén szerzett meg. 1907-ben feleségül vette báró Bornemisza Margitot (1887-1971) és így a magyar állampolgárság mellé a bárói címet is megkapta. Mivel egy (magyar) bárónak birtok is dukál, báró kászoni Bornemisza-Thyssen Henrik (Baron Heinrich Thyssen-Bornemisza de Kaszon) megvette a rohonci várat.
1938-ban, az Anschlusst követően, Thyssen báró megérezte a háborús idők szelét, ezért a várkastélyt lányára íratta, ő pedig átment Svájcba, a Lugano-tó partjára, és a Villa Favorita-ból irányította németországi bányáit, gyárait, amelyek a náci birodalomnak szállították a szenet, az acélt és a hadifelszereléseket, elsősorban tengeralattjárókat. Thyssen báró baráti viszonyt tartott fenn Göringgel és a náci titkosszolgálattal, akiknek nemzetközi bankkapcsolatokat szerzett, ill. biztosított. A család berlini bankján, az August Thyssen Bank-on, keresztül 400.000.- birodalmi márkát adott a rohonci várkastély renoválására, melyet időközben az SS vett birtokba. Margit továbbra is Rohoncon maradt, és az apja németországi tulajdonában lévő Thyssengas-on keresztül nagyvonalú támogatásban részesült. A gáz-üzletág alkalmazottja és náci párttag Joachim Oldenburg lett a birtok intézője, akiben - a helybéliek szerint - Margit nemcsak a vadászatain, de hamarosan az ágyában is társra talált.
Mindezt annak ellenére tette, hogy gróf Batthyány Iván (Count Iván Batthyány de Német-Ujvár) hitvese volt. Litchfield szerint a gróf ezt azért tűrte el, mert az asszony tetemes járadékot biztosított ura számára, aki ennek fejében magyarországi birtokára vonult vissza lovakat tenyészteni. Állítólag Margit asszony intim kapcsolatot tartott fenn a helyi Gestapo főnökkel, Franz Podezin-nel is, aki egyben a rohonci náci pártszervezet vezetője is volt.
Állítása szerint a grófnő azon a napon több magas rangú nácit látott vendégül a kastélyban, és a helyi Gestapo-főnök, Franz Podezin ötlete volt, hogy szórakozásként rendezzenek öldöklést az épület pincéiben elszállásolt magyar zsidók között.
A buli elfajult, mondják, sokat ittak. Éjféltájt puskákat osztottak ki, és az uraságok kimentek a határba. A 180 magyar zsidót is kivitték és elkezdődött az, amit mindenki sejt, ha ismeri a történelmet.
A mészárlás mintegy száznyolcvan áldozatot követelt, Podezin állítólag saját kezűleg válogatta ki a hóhérokat. Néhány nappal később szovjet egységek vonultak be a faluba.
A meggyilkolt magyar zsidókat eredetileg Kőszegről vitték vonaton Burgenlandba, hogy védvonalat építsenek a Vörös Hadsereg ellen. Mire azonban elérték a területet, túl betegek és fáradtak voltak ahhoz, hogy tovább hajtsák őket. Az eredetileg hatszáz fős transzport egyharmada annyira legyengült, hogy Rohoncba szállították, majd még aznap este meggyilkolták őket. Az áldozatok maradványait a mai napig nem sikerült megtalálni.
A háború után nem beszéltek az esetről, pedig még per is indult. Kudarcba fulladt, mert a szemtanúkat meggyilkolták, az egyik túlélőt pedig autóbaleset érte Írott-kőnél. Komplett összeesküvés-elméletet lehetne kovácsolni, ugyanis a sírt nem találják.
A rohonci tömeggyilkosság feltételezett tetteseinek egy részét 1948-ban Ausztriában bíróság előtt elítélték, de a fő gyanúsítottak hollétére nem derült fény. A holttesteket rejtő tömegsír utáni kutatások mindeddig nem jártak eredménnyel. Batthyány Margit - született Margareta Thyssen-Bornemisza - a háború után Svájcba menekült. A grófnőt azzal vádolták, hogy segített a szökésben a vádlottaknak, vádat azonban nem emeltek ellene.
A darab Münchenben nagy sikert aratott és 2009-ben a Budapesti Őszi Fesztivál közönsége is láthatta. Ausztriai bemutatását eredetileg megtiltotta a hazáját több művében is kíméletlenül bíráló, ezért viharos bírálatokat kiváltó írónő, a neves Bécsi Ünnepi Hetekkel azonban kivételt tett. Az osztrák kritika magát az előadást kedvezően fogadta, mindamellett sajtóbeszámolók szerint a bécsi közönség nem ünnepelte olyan hangosan az előadást, mint a müncheni
A Nobel-díjas Elfriede Jelinek, osztrák író drámában örökítette meg az elhallgatott esetet. Ausztriában azonban nem mutatták be a darabot, mert az író tiltakozott az ellen, hogy a nemzet nem néz szembe múltjával. A konzervatív beállítottságú lap vasárnapi vezércikkében védelmébe vette az osztrák írónőt. Történészeket és újságírókat szükség esetén szembesíteni kell az "ostoba egyszerűsítés" vádjával, Jelineknek azonban meg kell hagyni a művészet szabadságát - írta a Die Presse.
