Ehud Amir könyvvizsgálóként érkezett Budapestre 10 évvel ezelőtt, Michael Keveházi invitálására. Első éveit a KPMG munkatársaként töltötte Magyarországon.
JMP: Egy beszélgetésben egyszer azt nyilatkoztad, hogy egzotikus országként tekintettek akkor Izraelben Magyarországra. Mennyiben igazolódtak be akkori elvárásaid, és milyen változásokat látsz azóta?
EA: Valóban. Akkor Izraelhez képest fejletlennek tűnt sok mindenben Magyarország. Még Budapest is. És persze emiatt kicsit egzotikusnak is. Régi szocialista autók, öreg házak. Mára azonban mindenben elérte a nyugat európai városok színvonalát. Sőt, Izraelhez képest bizonyos dolgokban még fejlettebbnek is tűnik. Sokkal erősebb a külföldi cégek megjelenése, nagy nemzetközi márka nevek láthatók mindenfelé, talán még az autók is szebbek és modernebbek. Magyarország Európa szívében van, és így értelemszerűen közelebb van az európai befektetőknek, mint Izrael. Gondolom ez volt az oka a nagyon látványos fejlődésnek.
A Plaza Centersnél vezetőként eltöltött évek jó alapot adtak a későbbi ingatlan-befektetői tevékenységhez. Az Autóker Holding Zrt. ma Magyarország egyik vezető ingatlanfejlesztő cége. Sok projekt fűződik a nevéhez: Cézár Ház, Kleopátra Ház, Léda Ház, Római Kert, Ház a Szinyei Merse utcában, Király udvar és persze a legújabbak: a Gozsdu Udvar műemléki felújítása és a Foka-öböl kiépítése, az ún. Marina Part.
JMP: Az Autóker Holding első projektjei kapcsán gondolkodtam el azon, hogy vajon mennyiben a saját álmaid ezek a - bizonyos szempontból Izraelt idéző - lakó komplexumok, vagy inkább mások hozták az ötleteket és Te, mint befektető karoltad fel az álmok megvalósítását?
EA: Nagy részt saját koncepciókra épülnek a projektjeink. Távolról jött embernek néha könnyebb észrevenni valamit, mint a folyamatosan itt élőknek. Így láttam meg olyan lehetőségeket, amelyeket mások akkor még nem. Hogy példát említsek: amikor ideköltöztem azt tapasztaltam, hogy a tehetősebb emberek Budára menekülnek lakni. Furcsálltam, hiszen ugyanakkor mindenhol a világon azt tapasztaltam, hogy a központhoz közeli helyeken felmennek a lakóingatlanok árai. Ebből született meg a Cézár Ház koncepciója. Igényes otthonok, közel a központhoz. Természetesen az igényes lakóingatlan komplexumok is újdonságnak számítottak még akkor. A Marina Part projekt is hasonlóan kezdődött. Akik mindig itt éltek, csak egy lerobbant régi gyárépületekből álló területet láttak. Nekem, a tengerpart adta lehetőségeket juttatta eszembe.
JMP: Gyakran nagyon neves tervezőkkel dolgozol, és szinte minden projekteteknél látható valami különleges környezeti elem, mint a Cézár Ház bejárati kapuja. Ez is a koncepció része?
EA: Az igényesség része a koncepciónak, mint ahogy az is, hogy a környezetnek valami pluszt jelentsen az építkezésünk. A Cézár Ház helyén valamikor egy ipartelep volt, aminek eredetileg 4 neoklasszicista stílusú kapuja volt. A befektető, akitől a telek hozzánk került már lebontotta az épületet és egyetlen kaput hagyott meg. A tárgyalások során küzdöttem, hogy az a kapu megmaradjon. Le akarták bontani, mert életveszélyesnek tartották. Emlékszem, mikor már megvettük az ingatlant sokáig féltem, nehogy történjen valami baleset a kapu felújítása előtt. Szerencsére nem történt baj és most valóban hozzáad a városképhez, egyben őrzi a terület építészeti múltját. Hasonlóan minden projektünknél figyelünk erre. Valamit hozzáadni a tágabb környezethez. Hiszek abban, hogy ezzel a mi befektetésünk is értékesebb lesz.
A Heléna Házban egy szobrot állítottunk, a Király Udvarban pedig festménnyel állítottunk emléket két XIX. századból származó tűzfalra festett hirdetménynek. Valaha sok ilyen hirdetés volt a környéken, mára azonban szinte teljesen eltűntek. Kár, mert nagyon hangulatos színfoltjai ezek a városnak. A Gozsdu Udvar műemléki felújítása magáért beszél. Építkezéseink során gyakran felújítottuk a környező házak homlokzatát, vagy tűzfalait is.
Ehud Amir 2005-ben elnyerte az „Év ingatlanosa” díjat, amelyet a gazdasági és ingatlanos szakújságírók szavazatai alapján bírálnak el.
JMP: A Gozsdu Udvar említése kapcsán hadd kérdezzelek az ún. Pesti zsidó negyedben zajló eseményekről. Mint befektető hogyan látod az önkormányzatok és a városvédők szerepét ebben?
EA: Sajnos alapproblémák egyike, hogy az önkormányzatok nem követelik meg az új épületek környezettel való harmóniáját. Ez nem csak a zsidó negyedre vonatkozik. A probléma mélyén persze az önkormányzatok forráshiánya áll. Befektetési szempontból nem mindegy, hogy egy telekre teljes lebontási engedélyt kap-e az építtető, vagy például meg kell tartania a homlokzatot. Mint ahogy az is fontos árat alakító tényező, hogy mit építtethet rá majd a befektető. Az önkormányzat a legmagasabb árat szeretné elérni, és ezzel nem kedvez a városrészrendezésnek. Később jönnek a városvédők és igyekeznek megállítani a bontásokat. És nekik is igazuk van. A befektető pedig kifizette a magas árat a telekért, bizonyos feltételek mellett, amelyeket szeretne betartatni az önkormányzattal. És neki is igaza van. A másik oldalon az önkormányzatok koncepciónélkülisége áll. Szeretnék a kerület lerobbant házainak ügyét megoldani, és az új házépítésekkel úgy gondolják, ezt teszik. Más kérdés azonban, hogy ha azok az épületek nem szépek, nem harmonizálnak a környezettel, akkor ezzel az egész kerület speciális hangulatát veszélyeztetik és végső soron a későbbi értékesítések esélyeit rontják.
Hasonlóan, meggyőződésem, hogy a homlokzatok felújításának problémáját az önkormányzatok sokkal kevesebb pénzből is megoldhatnák, mint azt gondolják. Jó kivitelezőkkel, megfelelő - egész kerületre, vagy városra vonatkozó - koncepcióval, a reklám felületek kihasználásával, turistákat jobban vonzó városrészletek fejlesztésével. Egyszóval hosszú távú és stratégiai gondolkodásra van szükség az önkormányzatok részéről.
Mégis optimista vagyok a jövőt illetően. Úgy gondolom elindult valami, és talán éppen a városvédők, valamint az elkövetett hibák okán az önkormányzatok is kezdik meglátni a kerületek egészének fejlesztésében a lehetőséget.
JMP: Izraeliek mindig nagyon család centrikusak. Kérlek, mesélj egy kicsit a családodról!
EA: Savyon városában nőttem fel, közel Tel-Avivhoz. Szüleim ma is ott élnek. Édesapám szerszámkereskedelemmel foglalkozik. Három lánytestvérem van , Idit húgom jogász, nővéreim Osnat és Ofra orvosi illetve közgazdászi pályára léptek. Még csak egyikük alapított családot. Természetesen hiányoznak, de igyekszem gyakran hazalátogatni. Mára persze már az én kis szűk családom lett az igazi központja az életemnek.
Mariann, a feleségem ugyancsak jogász. Korábban egy híres, főleg büntető ügyekkel foglalkozó ügyvédi irodában dolgozott, mára azonban a cégjog felé orientálódik. És persze mindkettőnk szemefénye a kisfiúnk: Benjámin. Tizenhat hónapos. Nagyon élvezem a vele töltött minden percet. Héberül beszélek vele, a feleségem pedig magyarul. Remélem sikerül ezt a kétnyelvűséget megtartanunk.
JMP: Magad által fejlesztett ingatlanban élsz?
EA: Igen. Korábban a Cézár Házban laktunk, most pedig a Marina Parton. Vicces helyzetekbe kerül az ember, ha a saját szomszédai tulajdonképpen a vevői is egyben. Egyszer egy barátom azt javasolta, nehogy valaha is meg merjem kérdezni a liftben a szomszédoktól, hogy hogy vannak. Először nem értettem, aztán rájöttem. Egy ártatlan kérdés után a csöpögő csapról, nem működő liftről, vagyis csupa karbantartási kérdésről kell az értekezéseket hallgatnom. De azért szeretem is, mert dicséreteket is hallhatok és persze a legfontosabb: így mindig látom az életet a művünkben.
JMP: Végül a magyar zsidó közösséghez való kapcsolatáról kérdezem Ehudot. Milyennek találod a magyar zsidó közösséget? Tartasz szorosabb kapcsolatot valamelyik közösséggel?
EA: Érdekes kérdés. Nagyon sok izraeli barátom van és magyar munkatársak, ismerősök között is természetesen sok zsidó van. De magával a zsidó közösséggel kevés kapcsolatom van. Valahogy soha nem kerestek meg, talán nem szorgalmazzák az izraeliekkel a kapcsolatot. Ismerek egyes kezdeményezéseket, mint például a JMPoint. Ezt nagyon fontosnak tartom és örülök is nekik, ha megkeresnek. Most, hogy már családom van talán ez is változni fog, hiszen a közösség szerepe is átértékelődik az életemben.
Á. Zita
