Szomorú, hogy irodalmárokra, művészekre, tudósokra csak valamilyen évforduló alkalmával emlékezünk. Az emlékezők elmondják, hogy milyen nagyszerű ember volt, mi mindent hozott létre, mi mindent köszönhet neki az utókor.
Akinek emlékét az alábbiakban felidézem, annak idén van születésének 90. évfordulója. Ma már csak a szakma, és egy-egy kortársa, munkatársa tudja ki volt ő. Pedig többet érdemelne. De a történelem kétszeresen is kerékbe törte pályafutását.

Vácott született Pápa Relli (1917-1984) meseíró, a Magyar Rádió gyermekműsorainak szerkesztője (1946-1957).
Ma már csak fénykép őrzi az egykori Pápa Bőr (-feldolgozó) Gyár emeletes téglaépületét. Az 1936-os Ipartestületi évkönyv még a Pápa-testvérek Vetési utcai tímárüzemét tartotta nyílván, az 1944-es „tulajdonváltásról” szóló, helyi lapban megjelent, tudósítás már Pápa –testvérek tímárüzemét és bőrgyárárát említi.
Ebbe a családba született Pápa Relli 1917. szeptember 17-én. Édesapját Pápa Sámuelnek, édesanyját Fried Nettinek hívták. Hatan voltak testvérek. A lányok közül a legidősebb Ella 1924/25-ös tanévben végezte el a kereskedelmi tanfolyamot, 1934-ben Lengyel Lajos könyvművész (Kossuth –díj, 1961) felesége lett. A hét évvel fiatalabb húgát, Rellit Schubert Ernő (1903-1960) festő, grafikus, textiltervező vette el. Házasságuk rövid életű volt, elváltak. Később Barotányi Ferenc testnevelő tanárral kötött házasságot. A legkisebbik lány, Irén, a külföldön nevet szerző fotóművészhez, Haar Ferenchez ment feleségül. (Fiúk néhány éve Magyarországra utazott, és Kecskeméten a Fotómúzeumnak ajándékozott egy angol nyelvű albumot, mely édesapja munkásságáról szól.)

Pápa Relli húszéves, amikor, 1937-ben a Cserépfalvi Kiadó gondozásában megjelenik első mesekönyve: A nap benézett az ablakon címmel. A rajzokat Kiss Géza készítette, a dalok szerzője Justus György volt. A tipográfia és címlap Lengyel Lajos munkája. (A Hungária Nyomda Rt. nyomása.) A történet Peti és Panni ikertestvérpár kalandjait meséli el. Az egyes epizódok rövidek, 20-22 sor hosszúak. A prózai szöveget versek és kották (megzenésített versek ) egészítik ki. Már ebben a fiatalkori mesekönyvben fellelhető a későbbi, a rádiós szerkesztő erénye, a meséket zenei betétek színesítik, és teszik kerek egésszé a történetet.
A következő kötete csak 1945-ben jelenhetett meg.
A vészkorszakot, nővérével és annak fiával, Barotányi Ferenc pincéjében vészelték át.
1945-ben a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének felkérésére J. Ács Kató (1917-1989) meseíróval (későbbi rádiós munkatársával) közösen „Mit meséljünk ma?” címmel meséskötet állítottak össze. Az „1x1” 1946-ban, a „Panni” 1947-ben, a ”Ferkó” című mesekönyve 1949-ben jelent meg.
Könyveit angolra, lengyelre, németre, oroszra, szerb-horvát nyelvre lefordították.

1946-ban lett a Magyar Rádió munkatársa. Képes Gézával együtt szerkesztették a rövid életű Rádió Gyermekújságot. Ebben hitvallását a következőképpen fogalmazta meg:
„Ki kell emelni az ifjúsági irodalmat másodrangúságából. Magyarországon sajnos az ifjúsági irodalom valahogyan a felnőttek irodalmának bágyadt tűkörképe volt ez ideig…..Gyermekeknek dolgozni a legnehezebb művészi feladat, ezért kell felsorakoztatni legjobb íróinkat, zeneszerzőinket.”
Számos mesét dolgozott fel a rádió számára. Írt színdarabokat, mesejátékokat, gyermekoperákat is. Ebben méltó társa volt Barotányi Ferenc. Kiváló, akkor elhallgattatott írókat - például Tersánszky Józsi Jenőt – kérte fel, hogy írjanak meséket a Rádió számra.(Ezeket dramatizálva tűzte műsorra).

1956. októberében kinevezték az Ifjúsági Osztály élére. Ez már, a későbbiek során, elég bűnnek számított ahhoz, hogy 1957-ben „közös megegyezéssel” eltávolítsák a Magyar Rádiótól. (Az MTV-nek küldött „káderjelentés” miatt, ott sem kapott munkát.)
Külsősként dolgozott - ,ahogy a hatvanas évek elején megjelent lexikon írta, írásaiból élt. Klasszikus írók műveit dolgozta át a Bábszínház, a Magyar Rádió számára.
2003. október 3-án a rádióban elhangzott visszaemlékezés szerint:
a pagodában ülve, a kávéját iszogatva, keserűen jegyezte meg, az egyébként mindig mosolygós írónő, hogy „ide már csak vendégként jár.”
1000 mesét írt, melyet szeretett volna megjelentetni, de sajnos, a Móra Kiadó kérelmét elutasította.
Halálának évében, a Magyar Rádióban az ötvenes évek elején készült felvétel alapján, a Hungaroton megjelentette „A lusta kisrigó” című mesejátékát. Az előadásban kiváló – ma már felejthetetlen- színészek és operaénekesek (kórus, szimfonikus zenekar) közreműködtek.
(Néhány név: Maleczky Oszkár, Kishegyi Árpád, Várhelyi Endre. A mesejáték rendezője: László Endre volt. )

Székelyhidi Ferenc