Szia Vendég! (5784 Niszán 12)

A Lélek Temploma
2006. november 27. hétfő, 00:34
Kategória: Zsidó témák
    

Ilyen cím után, valami mély lélegzetvételűt kell írnom úgyérzem. Bár nem tudom még mi fog kikerekedni belőle, azt viszont jó, hogy azt szeretném kiírni ami bennem van. Nagyon rég készülök e cikkre, de a mindennapok kicsit elhatalmasodtak felettem.

Mi is az a lélek templom, amit ily módon neveztem el, egy Dél-borsodi kisváros Mezőcsát „rom-zsinagógája.” Nehéz ezt, így kimondani. Egyre súlyosabb helyzete és érző emberi szívet facsaró, jelenlegi állapota juttatott engem erre a pontra, hogy cselekednem kell!


A romosabb látvány, számomra egyre fájdalmasabbá vált, valamint az önkormányzat kevésbé aggódó magatartása a templommal szemben és gyökereim mélyülése, fontosabbá válása érésem során, vezetett engem e álláspontra.

Méltóságteljes szomorúságot, áraszt magából ez az épület a város szívében, el kell hogy mondjam történetét, ami elválaszthatatlan a zsinagógát felépítő nép sorsától. Az izraelita lakosság létszáma 1920-ig növekedett 556 fő, ami ekkor a lakosság 9,5%-át tette ki. A háború, a vészkorszak nagyarányú népességcsökkenést eredményezett. Az 1940-es évek végén bekövetkező kivándorlás, kitelepedés hatására a 60-70-es évek szinte teljes elnéptelenedést okoztak a mezőcsáti zsidóság körében.
Az első zsidó betelepültek már igen hamar, a XVIII-XIX. század fordulóján igyekeztek otthont teremteni Mezőcsáton, ami a hitközség megalakításával járt együtt. Több forrás tanúskodik a zsinagóga építésről. Egy 1828-as összeírás szerint – amely egy maroknyi izraelitát számlált /42 fő/ –, már ekkor saját zsinagógát tartottak fenn. Valószínű, hogy ez volt az első templom, amelynek konkrét építési idejét nem tudjuk. Ezen az összeíráson túl más írásos forrás nem említi a zsinagóga létét. Fényes Elek 1851-ben megjelent statisztikája is említést tesz a zsinagógáról, amely nem azonos az első templommal, mert az tűz áldozata lett. Az emancipáció után, amikor a mezőcsáti zsidóság lélekszámban és gazdasági potenciálban megerősödött, l880-ban egy rendkívül szép és méreteiben is impozáns zsinagógát épített. A héberben három elnevezése ismeretes a zsinagógának, noha mindhárom ugyanarra a funkcióra utal. A különféle megjelölés a méretbeli különbségekre és többféle rendeltetésre is vonatkozik. A még ma is álló zsinagóga Bét hakneszet, közös imára, istentiszteletre és a Tóra közös tanulmányozására kialakított helyet jelenti. A XVIII-XIX. századi gyakorlatban ez a nagy létszámú közösségek olyan nagy méretű imahelye, ahol a legfőbb ünnepek alkalmával az egész napos szertartás idején a közösség valamennyi tagja egy időben jelen lehet.
Mezőcsát viszonylag népesebb hitközség volt, rendelkezett mindazon hitéleti intézményekkel, ahol a zsidó ember maradéktalanul kiélhette vallásos életét. Ilyen volt a Talmud-Tóra, elemi iskola, Chevra Kadisa, Misnajot egylet, Nőegylet. A XIX. század folyamán a zsinagógán túl egyéb közösségi épületek segítették a zsidó közösség tagjait vallási, rituális, kulturális, gyakorlati téren.

 

A mezőcsáti zsinagóga téglalap alaprajzú, alapterülete l59 m2, illetve 96 m2 és 7,7 m magas. A zsidó liturgia sajátosságához híven, a közös imára egyidejűleg, de nemenként elkülönülve gyűltek egybe a hitközség tagjai. Ezért több bejárat is van az épületen. A férfiak bejárata az előtéren keresztül vezet a zsinagógai térbe. Az előtérben a megtisztulást jelképező liturgiai tárgy, a kézmosó található. A kamra használaton kívüli tárgyak tárolására szolgált. A nők külön bejáraton foglalták el a nekik kijelölt helyet, a karzatot, amely három oldalról vette körbe a belső teret. A zsinagóga elhelyezkedése szintén vallási követelményeknek kellett, hogy megfeleljen: a főfalnak „keleti fal” – mizra – Jeruzsálem felé nézőnek kellett lennie. A karzatot hat oszlop tartja, a rabbi helye a keleti fal előtt van. A hitélet és a liturgiához való erős ragaszkodást mutatja a tóraolvasó emelvény és asztal helye, a nagyméretű tóraolvasó emelvény a tér közepét foglalta el. A zsinagóga homlokzatát a földszint feletti övpárkány horizontálisan két részre, alsó és felső falfelületre osztja, a falsík függőleges tagolását a fejezetes lizénák adják, amelyek ívben záródó, aránylag keskeny ablakokat és ikerablakokat fognak közre. A romantizáló főhomlokzat középtengelyét körablakos rizalit zárja, a párkányzatot romantizáló ívsor kíséri. A középmezőt a mózesi kettős kőtáblák zárták le.

A zsinagóga korabeli hangulata gyermekszemmel; azaz Kárpáti László visszaemlékezése, több mint fél évszázad távlatából: „…a templomba környes-körül olyan lócák voltak, mint otthon a házba. Olyan karoslócák. A mennyezet igen szépen ki volt festve csillagosra. A kajdes felett volt a kőtábla, meg két oroszlán, meg a korona, -az egész szép barnára volt kifestve. A függöny is szépen, aranyosan volt kivarrva. A falakon környes-körül meg nagy táblák voltak zsidóul megírva… Egyszer az apám a kassai zsibvásárba meglátott egy igen szép csillárt. Gondolta megveszi a templomnak… - …hát, a bima csak olyan egyszerű volt. Három lépcsője volt, és olyan kerítése, mint akárcsak a ház gangjának. Az asztalon is volt szép terítő. Azon is volt csillag. Lámpa sok volt. - …A karzat alatt meg volt minden… Volt ott egy hosszú asztal, meg két hosszú lóca. Tán még egy ócska szekrény is. A pulis mindig tele volt. Hát igen, meg volt egy kályha is, hogy télen is legyen templom. Az asszonyok a karzaton voltak, hát persze függöny, firhang is volt! … A háború után? Még tudtunk imádkozni… Apánk is megvolt. Aztán mindenki elment. Kijöttek Mezőcsátról, a hitközségtől, hogy adjunk el mindent: templomot, temetőt, meg mindent! Akik még megvoltunk azt mondtuk, hogy mi semmit nem adunk el. De akkor már a csillár se volt meg…!”

Visszakanyarodva egy kis mese után eszembe jutott egy gondolat. Egy táborban egy azóta, kedves ismerősöm szájából, hangzott el az a mondat: „találj magadnak valamit, amiért meghalnál és tedd azt!” Nagyon elgondolkodtatott és azóta is e szerint, szeretnék élni. Ez a templom is - magában hordozza őseink elszántságát és fáradságuk gyümölcsét - mit sok másik, őrzi mindazon emberek emlékét, akik mertek nagyot álmodni és mindazok fáradságát és kitartását, akiknek fontos volt a múltjuk, jelenjük és jövőjük. Ránk hagytak egy szellemiség, egy eszme megtestesített formáját, amiért felelőséggel tartozunk, és nincs az a sok munka vagy elérhetetlen pénz amiért nem éri meg fáradozni. A négy emberöltőt kiszolgált zsinagóga még ma is áll és szeretném, ha még sokáig öregbíthetné, építőinek kitartását és a nép, a régi hitközség hírét. Szeretném ha régi fényében ragyogna és unokáink és a jövő nemzedék is csodálhatná és láthatná az álmot, amelyben őseik állnak. Együtt töbre vagyunk képesek ehhez kérem testvéreim segítségeteket, hisz kiét is kérhetném.
Közbe arra a végszóra találtam, hogy minden nap ma kezdődik el és ezzel szertném zárni e gondolatokkal teli cikket.


  

Belépés
E-mail

Jelszó

Még nem vagy a felhasználónk? Regisztrálj, ingyenes!

Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


"A Lélek Temploma" | Belépés/Regisztráció | 15 Megjegyzés | Vita keresése
Minden megjegyzés a szerzők tulajdona. A megjegyzések tartalmáért felelősséget nem vállalunk.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj!

Re: A Lélek Temploma (Értékelés: 1)
Szerző: Sasa [8517] Dátum: 2006. november 28. kedd, 08:35
(Felhasználó inf. | Üzenet küldése)
Irásod késztetett arra, hogy irjak néhány sort a gigei zsinagógáról, amelyből még romok sem maradtak, gratulálok.



Re: A Lélek Temploma (Értékelés: 1)
Szerző: davidw [7539] Dátum: 2006. november 29. szerda, 09:13
(Felhasználó inf. | Üzenet küldése)
tetszett nagyon a cikk. kulonosen a karpati laszlo mesterkeletlen leirasa.nem ertettem pontosan a cim osszefuggeset a tartalommal. egerben lattam egy gyonyoru felujitott zsido templomot ami belul mint butoruzlet mukodik.nagyszombaton lattam egy felujitott templomot ami vandorlo modern kiallitasokra hasznaljak fel. en nem latok kulonleges ertelmet felujitani ilyen romtemplomot olyan helyeken ahol hatalmas penzeket kell befektetni es azutan idegen es furcsa celokat szolgalnak, mivel nincs mar zsido kozosseg aki felhasznalna. lehet talalni sokkal fontosabb celpontokat, elo es mukodo zsido kozossegek szolgalatara.



Re: A Lélek Temploma (Értékelés: 1)
Szerző: klari [5406] Dátum: 2006. december 01. péntek, 20:23
(Felhasználó inf. | Üzenet küldése)
Nagyon szép cikk, gratulálok! Szerintem annyira lenne érdemes felújítani, h megmaradjon, de olyan formában ahogy most van...romosan...hiszen így talán még hangulatosabb... Túl sok fáradság és munka lenne teljesen felújítani. S talán tényleg nem használnák annyian, sajnos. Mindenesetre biztos, hogy megéri a fáradságot, hiszen "nemes a cél". :)



Re: A Lélek Temploma (Értékelés: 1)
Szerző: miklostamasdavid [7670] Dátum: 2006. december 03. vasárnap, 09:30
(Felhasználó inf. | Üzenet küldése)
Szervusztok! A cikk nagyszerű, megjegyezném hogy várpalotán a Nagy Gyula galéria ami szintén nagyszerüen felujitott zsinagógaépulet jelenleg rengeteg kiállitásnak és a Hit Gyűlekezete istentiszteleteinek ad esetenként otthont, akik mélyen elkötelezettek a Zsido-keresztény kinyilatkoztatásokal és értékekkel kapcsolatban. Nagyon boldog lennék ha hallhatnék illetve olvashatnék arrol hogy a "Lélek templom" megmentésére , igy a Zsidó kultura fenntartására komolyabb erőfeszítések is történnek. Egy Izrael Istenéért rajongo magyar: Miklos Tamás Dávid



Re: A Lélek Temploma (Értékelés: 1)
Szerző: Rothiattila [8680] Dátum: 2007. január 05. péntek, 00:30
(Felhasználó inf. | Üzenet küldése)
Tisztelt Szerző! Kedves Sanya! Nagyon megörültem, hogy ráakadtam az írásodra.Végre ráakadtam valakire aki szintén törődik a mezőcsáti zsinagóga sorsával. Mielőtt belekezdenék, elmondanám,hogy sajnálatosan nem vagyok valami nagy levélíró,szívesebben fejezem ki magam élő szóban, ezért rövid leszek. Mezőcsáton születtem,és nevelkedtem.Ifjú koromig nem igazán foglalkoztam a zsidósággal.Szülőktől,-nagyszülőktől hallottam történeteket a mezőcsáti zsidókról, és arról, hogy milyen pozitív szerepet töltöttek be a mezőcsáti társadalomban, kereskedelemben. Egy "névtelen" zsidó kereskedő mára már híres mondása élénken él az emlékezetemben: ......."JOBB A SŰRŰ FILLÉR MINT A RITKA FORINT........ Kívülállóként, értetlenül hallgattam a HOLOKAUSZT során, ok nélküli szenvedéseiket, elhorcoltattásaikat, vagyonuk elrablását.Nagyapám háza melletti kertben gyüjtötték össze a helyi zsidóságot, és innen vezették ki őket a vasútállomásra, és onnan a ........... Nagymamám mesélte,hogyan dugdosgatta a kerítés mellé a tejet,kenyeret,hogy némi élelmet adjon honfitársainak,falubelieknek.Némelyek megkérték, hogy őrizze meg a számukra, a visszatérésükig ezt-azt mint például néhány tekercs kelmét, stb. Voltak akik visszatértek, és segítséget jelentett az élet újrakezdésében hogy némi "vagyon" várta őket,amit természetesen vissza is adtak nagyszüleim. A háború után a megmaradottak közül némelyek hazatértek a Szentföldre, némelyek Csáton maradtak, mások pedig külföldön kerestek hazát. A községből sajnálatosan lecsökkent a lélekszámuk.A zsinagóga elnéptelenedett. ...............Hm.........Nincs ez rendjén............. Mezőcsát (ma már)városa emiatt adósa lett a zsidóságnak. Úgy vélem,hogy a személyes felelőséget mindenkivel majd elrendezi a MINDENHATÓ, viszont a kollektív felelősség addig terheli a "várost" amíg a maga részéről ki nem fejezi bocsánat kérését és helyreállítási szándékát -akkor is ha teljes helyreállításra nincs lehetőség. A kioltott életeket MI nem tudjuk visszaadni, talán az elrabolt vagyont, és javakat sem, sőt az okozott szenvedésekért sem tudun kellő értékkel fizetni, viszont..........................van amit tehetnénk: ........."Van egy álmom!.........Kezdte Martin Luther King. És amit ezután mondott a hallgatóságának az merőben új volt.Sokaknak felháborító, sokaknak szívet melengítő.Azóta aki csak hallotta ezt a beszédet annak megindul a szíve -már ha van neki. Azok tábora nőttön-nőtt akik szívük után megindultak, és elkezdtek cselekedni, hogy az álom egy napon valósággá váljon.Ennek eredményeképpen az emberek megváltoztak, törvényeket töröltek, és alkottak, és az élet megváltozott. Hogy miért mondom ezt? ....................Van egy álmom!.............................. Azon a bizonyos napfényes napon nagy eseményre készülnek Mezőcsáton.Az egész városban érezhető,hogy valami nagy dolog történik.A város fő útjainak villanyoszlopain felváltva díszeleg a piros-fehér-zöld zászló és az Izraeli lobogó, tudjátok mint régen amikor még Május 1.-e nagy ünnep volt. A város főterén nagy tömeg gyült össze.A parkolókban sok ismeretlen autó,és busz látható A rendőrök készségesen terelik a forgalmat a mellék utcákra, miközben folyamatosan szivárognak az emberek az utcákból: ki egyedül ki családosan, némelyek az érett kor miatt botra támaszkodva.A városháza felől rézfúvósok zenéje szól. 10 órakor megkezdődik az ünnepség:megkongatják a harangokat, melyek rövid idő múlva elhallgatnak.A közismert érces hangú színész a .....neve most nem jut eszembe..... lép a mikrofonhoz és köszönti az egybegyülteket: az izraeli nagykövetség munkatársát, a zsidó hitközség némely vezetőjét, a külügyminisztérium képviselőjét, a Mezőcsát polgármesterét, a képviselőtestület tagjait, a messziről érkezett vendégeinket, a város zsidó származású lakosait,és a helybeli lakosokat.Elmondja,hogy milyen alkalomból gyültünk össze:A Zsinagóga felavatása alkalmából. Majd a polgármester kapja meg a mikrofont:ünnepi beszédet mond, melyben a múlt eseményeit megemlítve és tragédiája miatt kollektív felelőséget vállalva a saját

Tovább...



Re: A Lélek Temploma (Értékelés: 1)
Szerző: Rita [8959] Dátum: 2007. február 07. szerda, 17:17
(Felhasználó inf. | Üzenet küldése)
Nagyon örültem a cikknek, és egyben meg is lepett. Nagyapám, és a családom - anyai ágon - mezőcsáti, ezért is érintett érzékenyen az írás. Ma már ritkán járunk a városba, sajnos csak nagypapám sírjához. Akkor mindig megnézzük a zsinagógát, és sajnálkozunk, hogy milyen állapotban van. Ja, és persze az emlékek: nagypapám sokat járt oda imádkozni, akik csátiak, talán ismerték is, Kéri Zoltán, a bádogos volt. Ő annak idején - nagyon, nagyon régen - oda járt iskolába is, mert ott tanították a zsidó gyerekeket. Aztán a II. világháború után valóban nem sokan jöttek vissza, nagyapámék 16-an voltak testvérek, és hárman maradtak. Ha bármi történik a zsinagóga megmentése érdekében, én szívesen csatlakozom ...



Re: A Lélek Temploma (Értékelés: 1)
Szerző: schucki [10187] Dátum: 2009. február 12. csütörtök, 10:26
(Felhasználó inf. | Üzenet küldése)
Kedves Sanya! Ajánlom figyelmedbe a Magyarországi zsinagógákat bemutató weboldalam, www.zsinagogak.com A Mezőcsáti zsinagóga bemutatásához, utólagos engedelmeddel felhasználtam a cikked egy részét, természetesen forrásként megjelöltelek. Üdv, Schück András



Re: A Lélek Temploma (Értékelés: 1)
Szerző: neni [16104] Dátum: 2011. január 25. kedd, 06:22
(Felhasználó inf. | Üzenet küldése)
Köszönöm ezt a értékes írást! Nagyon szeretném, ha Mezőcsát megőrizhetné ezt a csodálatos épületet. Cefatban a múzeumben találtam róla olyan képet, amelyen még látszanak a homlokzat díszei.



Re: A Lélek Temploma (Értékelés: 1)
Szerző: neni [16104] Dátum: 2012. október 29. hétfő, 13:02
(Felhasználó inf. | Üzenet küldése)
Örömmel jelzem mindenkinek, akit érdekel, hogy a mezőcsáti zsinagógát az önkormányzat pályázati pénzből felújítja! Átadás: 2012 decemberében.



Re: A Lélek Temploma (Értékelés: 1)
Szerző: neni [16104] Dátum: 2012. október 29. hétfő, 13:05
(Felhasználó inf. | Üzenet küldése)
Örömmel jelzem mindenkinek, akit érdekel, hogy a mezőcsáti zsinagógát az önkormányzat pályázati pénzből felújítja! Átadás: 2012 decemberében.


Támogatás    Impresszum    Médiaajánlat    Adatvédelem    Kapcsolat
A hozzászólások a szerzőik tulajdona, minden más tartalom: © 2002-2023. JMPoint.hu